Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Pogány Ö. Gábor: Nagyréde festőművésze

Pogány 0. Qábor Nagyréde festőművésze Molnár József Nagyrédén született. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után mes­tere mellett tanársegéd volt, pedagógiai és művészi feladatai a fővároshoz kötötték, s így évek, évtizedek során budapesti lakos lett. Lelkivilága, festői látásmódja szerint azonban mindig is nagyrédei személyiség maradt, úgyis mondhatni: a Mátra szóvivője, szülőföldjé­nek hivatott festőművésze. Persze, ez a meghatározás nemcsak szó szerint értendő, de át­vitt értelemben is. Igaz, sok képének a témája a gyermekkori élményekre utal, s mert fel­nőtt férfiként, közismert művészként sok időt töltött-tölt Nagyrédén, a környék tájmotívu­mai, az ottani emberek szokásai vissza-visszatérnek művein. Nem merész megállapítás vi­szont azt hangoztatni, hogy a velencei (veneziai) falatozó vendégeinek, a párisi parkok sétá­nyainak az ábrázolása is a rédei atmoszférára emlékeztet. Amit művészetében egyéni jel­legzetességnek lehet nevezni, az a szülőföld üzenete, a Mátra aljáról jött művész vallomása. S ez nem valamiféle egyoldalúság, a képzőművészeti tennivalók leegyszerűsítése, hanem mindenek előtt alkati probléma, az érzékelésben és annak festői értelmezésében megnyilat­kozó adottság, egyfajta vizuális örökség, a család, a kisközösség légkörének jelenléte, ami - festőművészről lévén szó - egyúttal színvilágának az egyediségét is indokolja. Mindez nem jelenti azt, hogy gondolatai, érzelmei leszűkülnének ifjúsága eszmélődésé- nek a tapasztalataira, hiszen falun is éltek bölcsek, a remeték között is voltak, akik érdemdús cselekedeteikkel kiérdemelték szenttéavatásukat. A piktúra olyan kifejező eszköz, amelyik elemi hatást gyakorol a szemlélőre, a színek változatai széles skálán érintik az ember ideg- rendszerét, kedélyállapotát, s ha ezeket a változatokat különleges csoportosításban észleli az ember, sugallatos képzettársulást indítanak el benne. A művészet barátai, a műkritikusok Molnár Józsefről többször elmondták már, hogy a természetben megfigyelhető festői gazdag­ság nála olyan átírásban jelentkezik, ami meggyőz képeinek szerkezeti egységéről, ugyanak­kor hitelesíteni képes a megjelenített hangulatot. A műfaji kötöttségeket fel tudja oldani áb­rázoló eszközeinek a közvetlenségével, mert stílusa olyan, mintha egyes szám első személy­ben közölné fénytani észrevételeit. Ez a személyessé alakított kolorit lírai tartalommal tölti meg művészetét. Festői köl­tészet valahány olajképe, akvarellje, de ez elmondható nagyméretű falképeiről, figurális kom­pozícióiról is. Elhitető erejük tiszta forrása - bizonyára - a régió, ahol az optikai és humán jelenségek karaktere határozza meg az odavalósiak észjárását, szemléletmódját. A tanul­mányok, a nemzetközi tanulságok nyomán Molnár József nem lépett ki abból a körből, mely­ből elindult, szakmai készültsége ugyanakkor alkalmassá tette őt arra, hogy a művészet szug- gesztivitásával érveljen közérdekű mondanivalói mellett. Nemes formába foglalva a genius loci mindenre, mindenkire kiterjedő érvénnyel adhat választ a sorskérdésekre csakúgy, mint a váratlan eseményekre, úgyszintén az időszerű teendőkre, a kételyekre, a bizonyságokra. Az élet történéseiből, váratlan fordulataiból helytálló következtetést csupán szilárd talajon állva, többnyire művészi indoklással lehet levonni. Igazuk van azoknak, akik szerint öt vi­lágrész maradandó helyi teljesítményeiből áll össze az egyetemes művelődés. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az országok, népek, metropolisok, falvak, látnokok, hívők, önzetlenek, igaz­MU&lapfé VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom