Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - KÖZÉLET - Hetvenhétesztendős panasz a postaládában
vélem helyes volna, ha ebbe a felsőbb hatóság belenyúlna. Másodszor a lányok a nagykocsmában olyan illetlenül táncolnak, hogy a lábukat az égig felvetik. Itt a tisztelendő Úr csinálhatna egy mélyebb betekintést. Harmadszor a parasztok vasárnap úgy leisszák magukat, hogy mindent leokádnak, azt hiszem, itten az elöljáróság is kinyithatná a száját. Abban a reményben, hogy Nagyságod ez ügyben egy szigorú rendelkezést ereszt, maradok mély tisztelettel leereszkedő szolgája: Tésztásy Joachim oszt. tanító * * * Csak két megjegyzést fűznénk még az olvasottakhoz, bár több szempontból és több okból is elemzést kívánna ez a frissen, elevennek maradt kórkép. Az egyik: a parasztoknál, a falusiaknál, ezen a bükki tájon mindig is sok gyerek született. Ha már lábra tudott állni, keresték is hasznát. (Hát miért evett annyit, éveken át, a libára már az is tud vigyázni, aki kilátszik a fűből.) És nem igaz, hogy télen nincs munka a falusi házak táján! Ott, lent, a társadalmi mélyben az érdekek mindig is vadabbul érvényesültek, mint városon. A másik, és itt a szöveget meg kell ismételnem, és nemcsak képszerűsége okán: „A lányok a nagy kocsmában olyan illetlenül táncolnak, hogy a lábukat az égig felvetik. Itt a tisztelendő Úr csinálhatna egy mélyebb betekintést.” (Nem akarunk gonoszkodni, bizonyára nem „úgy" értette a betekintést, mint ahogyan mi, maiak, a szexre idegződött világban elképzeljük. A tanító a múltidőt egyszer megrövidítette egy t-vel, de minket elkápráztatott. A stílusával, amely úgy pörgette meg az „ereszt” hangsort, mint a prófétáló Jeremiás az átkokat - népe javulása érdekében. Hetvenhét éve Felnémeten az akkori állapotok gerjesztették az indulatot egy kántortanítóban. Ma kinek és miért kellene - még ennél is nagyobbat és messzehangzóbbat kiáltania? D.F.A. VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 61
