Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - KÖZÉLET - Hetvenhétesztendős panasz a postaládában
Hetvenhét esztendős panasz a postaládában Nincsenek véletlenek, csak meglepetések! Elbúsultatóak, vagy kedvre, jókedvre derítőek. Mint ez a mostani is. Felfedez valahonnan egy levelet a jóbarát és nem tudja megállni, hogy meg ne mutassa nekem. Megmutatta. 1919. január 6-án, Felnémetró'l keltezte panaszát a Királyi Tanfelügyelőhöz Tésztásy Joachim kántortanító. Télvíz idején nagyon nekibúsulhatott a lelkiismeretes iskolamester. Két templomi éneklés közben, meg nem látván a gyerekeket az iskolapadban, felemelte a tollat. Panaszt rótt az árkusra, kiöntötte a lelke bánatát, hallanák meg föntebbi régiókban is, mitől szorul össze a szív - odalent. Felnémeten. Ahol a szülők, az apák, a Péter Jóska, a Kótyagos, no meg a János gazda is - tehát nemcsak a senkik, még a gazdálkodó is - visszafogja a gyereket, nem „ereszti” az iskolába. Nemcsak a kicsinyeket fogják el a betűt, a tudástól a szülők, még a Mari néni is prézsmitál érte, ha a „szegény István szomszéd” szívesen eresztene egyet, de nem teszi, mert beteg. A mondatok ritmusa, dallamossága, a minket derűre hangoló szóismétlés miatt is átadjuk a teljes szöveget az Olvasónak. Felnémet 1919. január 6. Tésztásy Joachim kántortanító levele a Kir. Tanfelügyelőhöz. Nagyságos Uram! Bocsánatot kérek alkalmatlankodásomért, de azon panasszal vagyok kénytelen Nagyságodhoz fordulni, hogy bár mezei munka nincs, a parasztok mégsem eresztik a gyerekeket iskolába. Kiss János ereszt egyet, de az csak egy, a bíró is ereszt kettőt, az három. A templomatya is ereszt egyet, az négy. Péter Jóska is ereszt egyet, az öt. A kótyagos Péter is ereszt egyet, de nagyot már ő nem ereszt. Kerekes gazda hármat is ereszthetne, de nem teszi. Mári néni is ereszt egy kicsit, ez már hat. Ereszthetne egy nagyot is, de azt otthon tartogatja. A múltkor megszólítottam János gazdát, hogy miért nem ereszt ? Azt mondja, hogy mindig nem lőhet. Szegény István szomszéd is szívesen eresztene egyet, akkor meg az asszony haragszik érte. Aztán meg úgy van, hogy az egyik ma ereszt, a másik meg holnap, de én mindig azt mondom nekik, hogy akinek van és teheti, az csak bátran eressze, mert otthon csak a levegőt rontja; Hajósné asszonyom eddig mindig két nagyot eresztett, de hogy az ura hazajő, most csak két kicsit ereszt. Kérem ennélfogva elrendelni, hogy mindenki eressze őket, hogy az egyik a másikat el ne vadítsa, egyúttal kérem az asszonyokat is eltiltani, hogy ne tartsák vissza, mint a múltkor a Kondásné tette. Az ura, a kondás ugyanis eresztett egy nagyot, de azt az asszony útközben elfogta. Jelentem azonkívül, hogy itt a parasztok a disznóól mellett disznólkodnak, úgy 60 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
