Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pásztor Emil: Karacs Teréz első magyar leánytanodája
főrendű magánintézethez viszonyítva Karacs Teréz demokratikus szellemű miskolci intézete az első tanévben azzal a 69 nagyobb növendékével már igazi középfokú leányiskola volt, bár sokkal szegényesebb körülmények között, ahol elsősorban a polgárság leányai tanultak. Noha névlegesen a református egyházközség volt a miskolci leánynövelde fenntartója, valójában az iskola minden gondja-baja Karacs Teréz vállaira nehezedett. Orosz Lajos neveléstörténészünk írja ezzel kapcsolatban (A magyar nőnevelés úttörői című könyvében): „Az egyház pénztárából Karacs évenként mindössze 240, később 320 pengőforintot kapott. A növendékek - akik csak a tanítási órák és a munkafoglalkozások idején tartózkodtak az intézetben, fejenként egy forint beiratkozási díjat és tíz forint tandíjat fizettek egész évre. E díjakból és az egyházi hozzájárulásból ténylegesen befolyt összeg az első évben... alig haladta meg a 900 forintot, tehát kb. két és félszeresét annak az összegnek, amelyet a pesti angol- kisasszonyok zárdája és az előkelő magánnöveldék egy-egy bentlakó növendékük tartásdíja fejében kértek. Karacs Teréznek ebből az összegből kellett volna fedeznie az indulás nehézségeivel küzdő intézet minden személyi és dologi kiadását, beleértve a saját - egyébként összegszerűen meg sem szabott - fizetését is. A szállásdíjra és a bútorozásra felajánlott segély begyűjtése is rendkívül vontatottan haladt, s csak részben sikerült. így nem csoda, ha Karacs Teréz már az első évben arra kényszerült, hogy szerény, 400 pengőforintnyi örökségét is rá- költse az intézetre.” Pedig neki volt javaslata a helyzet könnyítésére. Legyen az évi tandíj (a 25 váltóforint, azaz 10 pengőforint helyett) 14 pengőforint - ajánlotta 1847 tavaszán írásban az egyház segédfőgondnokának -, s akkor is ez lenne a Magyarhonban található legolcsóbb tandíj. Az egyházközség férfiakból álló vezetősége azonban nem változtatott: talán azért, mert a nőnevelés ügyével nem akart folyamatosan foglalkozni, amikor a reformkor országos politikai eseményei kötötték le Miskolcon is a honszerető férfiak érdeklődését. „Tanszemle” az avasi templomban 1847. július 4-én a miskolci Avas-hegy oldalában emelkedő ó templomban tartották meg az iskola első év végi nyilvános vizsgáját, azaz tanszemléjét, sok száz érdeklődő férfi és nő jelenlétében. Ott volt teljes számban a fiúlíceum tanulóifjúsága is: Papp János igazgató tanár tanítványai. Ok a karzaton helyezkedtek el. Karacs Teréz később így emlékezett az ünnepély kezdetének izgalmaira: „A száz éveket átélt nagy komoly alakú templom egész ürege telve volt bámuló emberrel. Valóban rengni éreztem alattam a földet, s egy percig erőmet lankadni érzém. Ennyi nép előtt számolni be 10 havi működésemről, egy oly leánynak, ki még sohase vizsgázott maga sem nyilvánosan, tanulmányaimhoz szülőim oktatása és enszorgalmam által jutottam. De ezen kétes percben a karzaton levő tanulóifjúság az ünnepélyt megnyitó éneke zen- dült fel, s ez, mint egy kellemes villanyfolyam, újra magamhoz térített.” A megnyitó beszédet a „hatalmas hangú, virágos előadású, varázs hatású szónok”: Palóczy László mondta. Emlékeztette az egybegyűlteket, hogy évtizedekkel ezelőtt ugyanezen a július 4-i napon írták alá az amerikai nép függetlenségi nyilatkozatát, s aztán így folytatta: VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 43
