Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pásztor Emil: Karacs Teréz első magyar leánytanodája
„Szándékosan tűztem ezen nagy napra a korára még igen ifjú nőnöveldénk vizsgáját. És ha óhajtásom betelhetik, mindig ezen napon tartjuk azt meg. Amerika felszabadulásának ünnepe és a mi mai ünnepünk közt nagy hasonlatot látok. Ők lerázták a láncot... Mi is leráztuk sötét előítéleteink láncait, megnyitottuk a tudás templomát leányainknak, hogy az ó' lelkűk is a tanulás szent itala által tisztulhasson, üdülhessen, hogy velünk, férfiakkal egy sorban állhassanak...” Megnyitó beszédét - Karacs Teréz följegyzése szerint - e szavakkal fejezte be: „Csak azon nép vallhatja magát szabadnak, függetlennek, hol a nő' egyenlő műveltségben részesülve a férfival, józan okoskodása vezérli női kötelességei teljesítésében.” Mik voltak a vizsga tárgyai ? A következők: erkölcstan, bibliatörténet, természettan, magyarok története, földleírás (=földrajz), magyar és német nyelvtan, fejben való és táblai számolás, magyar és német szavalat. És bemutatták a templomban a növendékek kézimunkáit. (Nemcsak „pipermunkákat” készítettek a gyarkolati órákon, hanem fehérneműt és „felöltözéket” is.) Palóczy László elismerő és biztató szavakat mondott a tanítványoknak és tanítóiknak. Ima következett, s utána az egész leánysereg egy szép záróéneket zengett el. A tanszemle végén előlépett társai közül egy tizenhat éves kislány, hogy elmondja a Karacs Teréz által írt rövid záróbeszédet. Megható, csengő hangon így szólt a kis szoknyás szónok: „Nagyérdemű segéd főkormányozó úr, tisztelt elöljáróság, hallgatóság, és szeretett szülők! Remegve állunk színetek előtt, ezen új intézet új növendékei; fogadjátok első mutatványunkat kegyesen. Törekvésünk tiszta volt; ha ezt általatok kívánt siker nem koronázá legyetek elnézéssel. Mélyen érezzük, mily nagy kötelesség jutott nekünk. Mint ezen zsenge intézet első ültetvényei, mi tartozunk magunkat méltóvá tenni ezen áldást hozó növelde alapítását pártoló lelkes figyelmetekre, buzgóságtok további kiérdemlésére. Alázatosan kérünk, ne legyetek szigorúak, ha gyöngeséget fedeztetek fel bennünk. Ez ne riasszon vissza, ne lankasszon nemes szándékú kezdeményezésiekben, sőt inkább hiányaink élesszenek ezen intézet támogatására, ezen ránk, nemünkre áldást hozó tanoda további ápolására, hogy mi és az utánunk következő számtalan növendékek hosszú évek során tanulhassák itt női kötelességeiket, és áldhassák ezen hasznos intézet alapítóinak nevét, porát.” Úgy hisszük, nemcsak az ott jelen voltak szívéből és szívéhez szóltak ezek a szavak, hanem a messze jövendőhöz is. A miskolci polgárok kezdeményezése és Karacs Teréz úttörő munkássága nyomán ez az iskola - a munkáját folytató mai jogutódjával, a Zrínyi Ilona Gimnáziummal együtt - immár másfél évszázados múltra tekinthet vissza. Itt a máig eltelt százötven év alatt valóban „számtalan növendékek” tanulhattak, nevelkedhettek. Nagy részben Karacs Teréz úttörő tevékenysége révén vált lehetővé, hogy az egész országban a leányok előtt is megnyíljon a középfokú, majd a felsőfokú tanulás lehetősége. De vajon tudják-e ezek: az egykori miskolci kislányoknak az egész országban nyomába lépett „számtalan növendékek”, hogy mit tettek értük a régen porladó iskolaalapítók - és elsősorban Karacs Teréz? Sajnos, az ő munkásságát, de még a puszta nevét is kevesen ismerik napjainkban. Elneveztek már róla Miskolcon egy középiskolai diákotthont (kollégiumot), Békés megyében egy általános iskolát, de még sem Miskolcon, sem Budapesten nem viseli a nevét gimnázium, annak ellenére, hogy a gimnáziumok tanulóinak többsége leány. MU§M0 44 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
