Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pásztor Emil: Karacs Teréz első magyar leánytanodája
„Ezen szállásban - írja a leánynöveldéről és környékéről Nevelői pályám című visszaemlékezésében Karacs Teréz - volt három nagyobb szoba az utcára és 2 kisebb az udvarra, egy elég tágas konyha, gyönyörű pincék és nagyszerű padlás; az utóbbinak én, szegény tanítónő hasznát sem vehettem. Udvara elég térés vala, melyet a sétáló növendékek egészen maguknak használhattak, mivel az ugyanazon telken lévő óvoda az udvar közepén folyó Szinva-csatornán túl esett, szép terjedelmű épülettel, nagy színnel, tágas udvarral és az óvó tanár kitűnő szorgalmával ápolt díszes kerttel.” (Az óvoda vezetője férfi volt!) 1846. szeptember 8-a nevezetes napja Karacs Teréz életének és Miskolc város múltjának: ekkor volt az 1784 óta tervezett leánynövelde ünnepélyes megnyitása a hatalmas avasi templomban. A növendékek és a szép számmal összegyűlt szülők előtt Soltész Nagy János, a miskolci református egyház helyettes segédfőgondnoka (és a város főbírája) mondott ünnepi beszédet, mely után zajosan kiáltották az örvendő jelenlévők, hogy éljen a hatvankét év óta tervezett és végre megszületett intézet:- Álljon soká! Karacs Teréz meghatódva idézi fel azokat a pillanatokat: „Csupa örömtől sugárzó arcokat láttam rám sugározni. Az eklézsia és város elöljárói nyájas üdvözlettel fogadtak. Előkelő nők, derék anyák szíves arccal nyújtottak kezet, mintegy biztatóul, s a már aznap beírt 39 deli ifjú növendék sugárzó szemekkel pillantott rám mint 39 kérdőjel, kik előtt, mint későbben bevallották, meseszerűnek tűnt fel, hogy ezután őket az elméleti tanokban leány oktató vezesse.” (hamarosan további 30 növendékkel gyarapodott a fölvettek száma.) A leány oktató azért lehetett „meseszerű” jelenség, mert akkoriban még nem volt hazánkban tanítónőket képző intézet. (Először az angolkisasszonyok létesítettek ilyet 1856- ban Pesten, s ott a tanítás még nem magyar, hanem német nyelven folyt.) Az 1846. szeptember 8-ai tanévnyitót azért nevezhetjük jelentős várostörténeti eseménynek, mert ez a kiindulópontja annak a szép fejlődésnek, hogy Miskolcon azóta és jelenleg is sok ezer leány tanulhat közép- és felsőfokú iskolákban. Az első tanévben Karacs Teréz 69 növendéket oktatott két nő és két férfi segédkezésé- vel. A férfiak egyike éneket, másika rajzolást tanított, a nők kézimunkát és német nyelvet. Mind a két segédnevelőnő - a Gömörből származó Kiss Júlia kisasszony és a Szepességből való Graff Friderika kisasszony - bent lakott az intézetben. A német nyelvet oktatókhoz 1847. április elejétől még a szintén szepességi fíomóaaer Lujza kisasszony csatlakozott. Az elméleti tantárgyakat mind maga a vezértanítónő adta elő, mert még egy pedagógus alkalmazására nem volt pénz. 12-16 éves polgárlányok voltak a növendékek, akik előzőleg az elemi iskolában vagy otthon már megtanultak legalább írni, olvasni. Előképzettségük, életkoruk és előmenetelük szerint az intézetben három osztályt alkottak belőlük. Itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy Karacs Teréz 69 közrendű növendékéhez képest a szintén tiszteletre méltó Teleki Blanka grófnő ugyanekkor induló pesti leánynevelő intézetének 1846 őszén hivatalosan (teljes fizetőként) még csak egyetlenegy növendéke volt: a báró Puteáni család kislánya, Deák Ferenc keresztlánya. Melléje másodiknak, hogy el lehessen kezdeni a nevelőmunkát, a grófnő odavette egy erdész leányát, a 10 éves Erdélyi Erzsébetet, Brunszvik Teréz pártfogoltját. Az első tanévben csak velük foglalkozott a válogatott szakemberekből álló tanári kar és a nevelőnő (Lövei Klára) - Teleki Blanka igazgatónő vezetésével. A második tanévükre azután már összegyűlt 14 növendék, 8-12 éves korúak. E kiváló 42 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
