Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Víz László: Miért remekmű?

epizódjává válik. A mindent „benyeló'” időfolyam egyszer mindenkit elsodor majde világdráma nézői közé.

„Pio bácsi meg Camila Perichole azért gyötrődtek, hogy minden áron elérjék ama színházak színvonalát, melyek valahol az Égben vannak, ahová Calderon már feljutott őelőt- tük. Az a közönség, melyhez a remekművek szólnak, nem erró'l a világról való.”

Hanem a másikról, ahol minden epizódszereplőnek - mindannyiunknak - kijelölt helyünk van. És ahová el is várnak bennünket, hiszen nélkülünk hiányos lenne a közönség. Dehát eljutunk-e oda? Elfoglalhatjuk-e ott a helyünket, amikor annyi, de annyi bűn nyomja mindannyiunk vállát? Van-e remény?

„Mi mindannyian vétkeztünk - mondja vigasztalásul a zárda fejedelemasszonya a regény utolsó jelentében Montemayor márkiné lányának. - Vezekelni akarunk. Szívesen magunkra vállalunk minden penitenciát; tudja meg azonban, leányom, hogy az, aki szeret - alig merem ezt kimondani -, az, aki szeret, már alig-alig bűnös.”

40

VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám