Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Török József: Kettős olajág
ÉLET ÉS TUDOMÁNY Török József Kettős olajág (A keleti egyházak és az egység) Boethius a filozófus férj, költő' felesége, Elpis „egyetlen szentség kettős olajága” elnevezéssel illeti a Péter-Pál ünnep máig énekelt himnuszában az apostolfejedelmeket. Azonban ez a találó név a keleti és a nyugati egyházakra is joggal illik, annak ellenére, hogy majd egy évezrede az „egyetlen... olajág” két hajtása mintha eltérő irányban fejlődött volna, s csak mostanság, legalábbis Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka és VI. Pál pápa kölcsönös ki- engesztelődése óta közelítene egymáshoz. Érdemes megvizsgálni a keleti és a nyugati egyházak kapcsolatát, különösen akkor, amikor Rómából a pápa a vízözön apadását váró Noé mintájára újabb meg újabb galambokat röptét el keleti irányba, hátha azok csőrükben valami zsenge olajágacskával térnek vissza. A Moszkvát megjárt galambok csőre a fakadó, reményt keltő rügyek helyett rendszerint hírügynökségi jelentést szorongat, amely tudtul adja, hogy hol az egyik, hol a másik szent hivatal közösségi döntése értelmében az olajfák rügyfakadásának időpontja beláthatatlanul elnapolódott, s ezért a galambok nem vihetnek olajágat Rómába. II János Pál az idei tavasszal és nyáron többször is jelét adta, hogy Pannonhalmán, a prágai (tehát szláv) püspök tanítványai által ezer éve alapított monostorban szívesen találkozna a keleti egyházak, s ezen belül a szláv egyházak legjelentősebbikének képviselőjével. Sőt, odáig ment, hogy az eredetileg júniusra tervezett látogatását a Vatikán illetékesei áttették szeptemberre: legyen elegendő idő előkészületre a másik félnek. Ez a számtalan szervezési gond vállalásán túlmenően a pápa részéről olyan gesztus volt, amilyenre csak egészen kivételes helyzetben lehet példát találni a pápaság egyébként igencsak gazdag történelmi tárházában. A nemleges válasz hosszú folyamat egyetlen láncszeme, s ha összetevői ismeretlenek, előzményei a történelmi vizsgálódás fényében bemutathatok. Könnyű az egyetemes Egyház kettéválásának időpontjaként megjelölni az 1054-es esztendőt. Némileg nehezebb egybegyűjteni a több mint fél évezred alatt fölgyülemlett megnemértést, nézeteltérést, vetélkedést, sőt szembefordulást. Időben egészen a IV századig kell visszamenni, ha a kereszténység tragikus kettészakadásának okait keressük. Ugyanis Nagy Konstantin császár 330-ban székhelyét Rómából áttette a keleti birodalom görögök lakta központi területe egyik kicsiny, ám gazdag, stratégiailag fontos helyzetű kereskedővárosába, amelynek neve eredetileg Byzantion. Hatalmas építkezések kezdődtek, s a városka új neve az építtetőt hirdette és hirdeti azóta: Konstantin új városa, Konstantinápoly. Az akkor még egységes világbirodalom központja joggal új Rómának hihette magát és a keresztény’császári fővárosnak főpap, pátriárka járt, aki az egyetemes zsinatokon kitartóan hangoztatta elsőbbségét, noha az apostoli alapítású egyházak joggal megelőzték. A pápa, I. Szilveszter természetesen Rómában maradt, hiszen Róma püspöke a kezdetektől élvezett elsőségét nem a császár közelségének, a héthalmú város birodalVI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 31
