Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Dörgicsey Ádám: Hangulatok
Dörgicsey Adám Hangulatok I. Az én saját történetem Untatna régen, szürkeség, Nem ér egy egyperces mesét, S mégis tovább egyengetem. in. Lélegzetem is szapora, Mert érzem az ütésben: Ez a korszak csúf szigora, Megérteni lekéstem. A várható ítéleten Túl is látom, Nagy Pasasék Vizsgálnak bendőt és vesét, Mert dallamom kerintgetem, Mulasztásom már akkora, Hogy a jelen-levésben Nem segít a mámor bora, Se újabb küldetésem. Ezért születtem. Azt, amit Fülembe súgnak a manók, Arra rögtön rácsattanok, Mára hiába mondaná Vezérlő-szent hatalmam: Terítsd a feledést reá! Majd a szöveg távolba nyit, Legurít mélyre sok fejet, Mert ott játszódni is lehet. Oldódj hitté a dalban! Tanuljak újra módot? A múlt belémivódott! II. Magamból számkivetve, Merre, miért bolyonganék, Mint széllel-bélelt hordalék, Ha célja sincs, se kedve, IV A gyengébbet tapossák Vadul, tépik a jellemét! Gonoszéknál ez okság, Mert mindent rombol a Szemét. Akárki kinevetne, Ha sorsom maradék felét Az értéktelen töltelék Sodorná fellegekbe, A Folyton-Másnaposság Ez a hatalom. A felét Állott vérben kimossák, A többit lánggal! Ha lelép. Mert aki hontalanná Válik magának, nem marad Jó-emberré, tagadná Most is parancsot adni Felbőszül, mintha kedvesen 0 volna a Múló-Sosem, Azt is, amit az akarat Teremthet, mert csak idegen Szándék szabja, mivé legyen! Pedig csak pillanatnyi Botrány, vagy az se, semmi-több, Kis kosz, pusztítja az időt! 30 Wltyló VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
