Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna versei
Murawski Magdolna versei István király Új rend s a régi benne ütközik. Maradni? Menni még tovább? A tét csak ennyi volt, de István szólt: elég! Országom bennem fénybe öltözik. Új hit kell, új frigyek, új állomás történetünkben. Messze már a múlt. Ha annyi küzdelemből nem tanult a nép, a léte bűn, elkárhozás. Mellettem állva templom csendje vár, szent áhítat és mennyei dalok. Királyotok ezentúl én vagyok. Enyém e büszkén zöldellő határ. Visszhangzik egyre ódon templomán a hang. Utódja lépdel nyomdokán. Szent László füve A háború rontotta vérüket. Pusztult a nép. Halált adott s kapott. A bosszú lángja mennyekig csapott. A döghalál irtotta népüket. László imája mennyekig hatol.- A népen hogy segítsek most, Uram? Mért kell pusztulniuk, ó, annyian? Méltó választ csupán te adhatok - Fogd íjadat! Ahol nyilad leszáll, szedj jó füvet! Bajodra ír csak ez. Népednek megmentője így lehetsz. Hálája elkísér. Nem ront halál. - A kék virágú tárnics lett az ír. Legenda őrzi s zizzenő papír. Mátyás, az igazságos Itáliából hozta asszonyát, ki gyermeket nem adhatott neki. Utód híján hát ő sem élvezi a földi jót, csak bús jövőbe lát. A pompa méltán őt övezte, ám titokban lóra kap vagy jár gyalog. Titkot kitud, szép lányt ölel, hazug lelepleződik útjai során. Igazságot tesz. Műveltsége nagy. Művész-, tudós- és udvaroncsereg jár nyomdokán. Erénye rengeteg. És dús országot jó utódra hagy. Követni mégse méltó egy se már. Dicső múlt, jó remény oly messze jár. VI. évfolyam 1996. szeptember hó * 3. szám MiiW/apfo 7
