Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna versei
A nagy fejedelem útja Dobó népe Oly ifjú még, mikor az édesanyja vív komoly csatát. A lelke nem felejti el. A pillanat, ha jön, egy néma hang felel, és szent a szó, mely népedért harcolni hív. Nevelte Bécs. Sub rosa érte végzete. Ki adhat jobbat? Hős családja vére zeng. Bár később bujdosóként szüntelen mereng a múltakon, ifjúként szebbre lát szeme. Hódolt előtte nép, meghajtva zászlaját. 0 Lengyelhon felől sereggel érkezik. Labanc hadakkal sok csatában ütközik, mert orvosolni jött népének száz baját. Hisz franciának. Cserben hagyva távozik. Labanc pöffeszkedik. Kuruc nép álmodik. Az egri vár sok harcnak színhelye. Magyar magyarra támad. Atka lesz e küzdelem a népnek s tönkretesz. A jó királynak könnyezik szeme. A bosszú sújtja: oszmán hadsereg dühödten egyre ellene vonul. Szétrontaná hadával álnokul, de él Dobó és népe, egriek. Maroknyi kis csapattal szembeszáll, míg emberárral ostromolja őt a rettegett pasa. Az egri nőt csatában ismeri: cudar halál. Győztes Dobót büntet császári kény. A népe hálás. Műve szép erény. VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
