Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Ha most!
után átgondoljuk, mit tehetnénk mi együtt és külön-külön, hogy a Te emléked, a Te szellemiséged ellen ne vétsünk. Magamba nézek és végiggondolom: méltó vagyok-e a feladatomra? Szolgálom-e szóval és tettel a népemet? Vétek-e a közösség megtartó ereje ellen, vagy törekszem felé és tiszteletben tartom azt? Sok jó vitéz harcolt és halt halált e falak közt. Templomodat megszentségtelenítették, majd lerontották. De nincs az a kegyetlen és eró'szakos rend, mely szétzúzhatná azt, ami a lélek templomán felépült. A testnek árthat a fegyver, elporlasztja az idő, de él a halhatatlan lélek, megőrződik a kedves emlék, évszázadok múltán is hat a tanítás. A Te életed műve a legszebb példa előttünk arra, hogy a régi renden új épült. A bölcs uralkodó munkásságával népet menthet, erős országot alkothat, új, értékes kultúrát teremthet. Úgy állunk itt a szabad ég alatt, rád emlékezve, neked köszönetét mondva, hogy kupolát a csillagos ég borít fölénk. Ez a tisztaság magához emel, méltóvá avat az ősök követésére, és utat mutat a tévelygő, bizonytalankodó léleknek is. István király! Emléked őrizve köszöntünk. Maradj velünk az ünnepi pillanatainkban és a nehéz perceinkben. Ezt kéri tőled Eger népe. Első királyunk voltál, és hisszük, hogy utolsó leszel, ki elhagyhat bennünket a bajban. Hódolat neked és hála mindezért. Farkas András Ha most! Ha most helyén találnád Itt, a történelemben Az írást, azt a számlát, Ami rád szólna fennen, Hogy vádad és a hálád Igenben és a Nemben Hiába csórikálnád, Hogy a javadra zengjen, Csak vagy! Bármit beszélnél, Ha dél van vagy ha éjfél, Itt élsz! Magyar szavadban A lélek halhatatlan, Erős, rendíthetetlen, Miattad és helyettem! I______________________________________________________) MíM/aptó 6 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
