Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Varga Alexandra: Életrajz és versek
Varga Alexandra versei Önéletrajzom Varga Alexandra Petra vagyok. 1977. november 9-én születtem Budapesten. Kora gyermekkorom óta (kb. 5 év) „diktáltam” édesanyámnak kettőnégysoros versikéket, majd általános iskolás koromtól már magam írtam rövid történeteket, verseket. Kedvenc tantáigyam az irodalom, rajz, ének volt, ebből mára az írás, rajz, festés maradt. Életformámmá vált az írás, nélküle már nem is tudnék létezni. Budapest, 1995. április 3. Édesanyámnak Mint kiforratlan gondolatot Isten az idők hajnalán, Úgy tartott a kaijaiban Engem is az Édesanyáim. Mint göröngy az út szélén Mint kagyló a tenger fenekén Mint csillag az égen- Csak a világ szépségében hittem. 0 megtanított látni, hinni és érezni Szeretetével a Tudás kapuját kinyitni. Bár még most is hiszek a szépben a békében A jóban, de már tudom, mi lakik a gondolatokban. Mindent csak neki köszönhetek, Hisz ő volt ki fényével, ha féltem Beragyogta az éjjeleket. És a gondolat ami nála kiforrt Most már bennem is testet kapott. Őrzöm a jót a hitet és a Tényt És tudom nem lesz más, ki betölthetné helyét. 1993. máj. Ember születik Szívdobogás a testben, Mely testből testbe száill. Könnyű sóhaj és vágyszülemények, Az éjszaka gyermekhangra vár. V. évfolyam 1995. június * 2. szám 19
