Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Szent ez a hely
Rotundának nevezett, kupolával fedett, hatalmas kör alakú építmény közepén - áll a két helységből álló sírt magába foglaló kis épület; először az „angyalok kápolnájába” lépünk, onnan a hat embert alig befogadó sírkamrába. Márványlappal borítva fekszik előttünk a sápad. A látogatók nem mindnyájan hívők; mégis csend van, mélységes csend. A gyertyák és mécsesek sárga fénnyel töltik be a kis helyiséget. Ide fektették; a végtelen térnek ezt a néhány köbdecimé- terét foglalta el a teste. És harmadnapon innen támadt fel; ezt a sírt találták üresen vasárnap reggel a szent asszonyok. Innen indult el, hogy megjelenjék övéinek. A zsinagóga rumjai A zarándok letérdel és úgy érzi: az idő megállt egy pillanatra. * A mennybemenetel emlékét egy mohamedán birtokban lévő, többször átépített, hányatott múltú kis kápolna őrzi az Olajfák hegyének csúcsán. A zarándok - kissé zavartan a sokféle benyomás hatása alptt - úgy érezheti útja végén, hogy fontos üzenetet kapott. Az egyszerűség üzenetét, a hétköznapok kis dolgaiban való helytállás üzenetét, mely átsüt márványon, aranyon és selymen. És a bizalomét! Hiszen nekünk is szólnak az itt Atyjához távozott Istenember szavai: „Ne féljetek!... Én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig!” Viz László Názáret, az Angyali Üdvözlet bazilikája Názáret, a bazilika kupolája 12 V évfolyam 1995. június # 2. szám
