Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Okos bohócok
LÁTVÁNY A GYEREKEKNEK? Okos bohócok a Bábszínházban A harminc éves egri Harlekin — mára a Gárdonyi Géza Színház tagozata — a Karácsony előtti, Mikulásos-, ajándékozós hangulatban kirúgott a hámból, akarom mondani, megszokott stílusából, menetrendjéből, szakmai rutinjából és jelenetekből álló cirkuszi bohóckodást vállalt fel. Úgy, hogy eltüntette a paravánszisztémát, a négy színész teljes testi nagyságában mutatja magát. Nem a bábokat rángatják, rendezgetik elgondolkodtató mondanivalóvá, élménnyé, lelki eseménnyé a gyerekek számára, hanem... Golen Mária, Havassy György, Lázás Attila és Stuth Zsuzsa — a színlap sorrendjét használom! — bő óráig tarkabarka bohócruhában alakít, táncol, mozog, engedelmeskedik annak a lélektani tartalomnak, szándéknak, amit a számukra előírt koreográfia akar eljuttatni a közönségnek. Igenis a közönségnek, bár a pedagógusok azt mondják, hogy ezek még csak gyerekek. Akik inkább csak arra figyelnek fel, ami némi túlzást tartalmaz, a bohózati elemekre, amiken jókat lehet nevetni. Ezzel szemben a gyerekek kellő áhítattal és ami talán még fontosabb, az első mozzanatoktól az utolsó, a záró akkordokig mindent friss szemmel, romlatlan értelemmel fogadnak be, szívnak magukba. Akkor is, ha a fehérruhás tündér-alak, vagy angyalka-imitáció kint van a réten, ott lépeget, leszakítja a virágokat és dobálja ide-oda, mert a virág látványa, birtoklása, szépsége, a szépség megélése mámorossá képes fellendíteni az egész embert, nemcsak a szívét. Es ahogyan ez a fehérruhás angyalszerűség itt lehajol, kecsesen és az érzelmeit, a szépség iránti vonzódását a legegyszerűbben téve át mozdulatokba, a gyerekek — milyen szent is ez az önzés! — felállnak székeikről és kérik, kinyújtott karral és vibráló ujjakkal, hogy neki, személy szerint neki is dobna egy-két szirmot ez a látomás. V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 47
