Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - Tisztelet az Olvasónak
Tisztelet az Olvasónak! Az 1995-ös évre úgy nyitjuk az ajtót és az ablakot, hogy a mai közép-európai magyar állapotokból látni lehessen a jövő távlatait. Kinyitjuk ehhez a távlathoz, távolsághoz a szívünket is, szemünket is. A szívünket azért, hogy érzelmileg, hitben és lelkesedésben ne lenne hiányunk. Azt szeretnénk, ha Olvasóink, barátaink, támogatóink értéssel fogadnák törekvéseinket, érzékelnék azt, amiért ez a folyóirat több évvel ezelőtt létrejött, és amiért most külsőben-belsőben felfrissülni, megújhodni kívánkoznék. Remélt távlataink miatt is! Először a külső formáról: a Hevesi Napló köntösét évekkel ezelőtt azért változtattuk meg, mert jelezni szerettük volna: tudunk és akar unk elszakadni megmerevülni látszó megoldásoktól, amelyek egyúttal azt a kényszert is magukban hordták, hogy a helyi közéletet e lap hasábjain is igénytelen látszatmozgásba préselhetik. A lap formátumát a zsebkönyv-méretről a könyvtárilag is jól használható alakra változtatjuk. Erre az olvasói igény is sarkallt minket. Köszönettel tartozunk a visszajelzésekért! Lényegesebbnek érezzük azt a szerzői felsorakozást, amellyel kiszoríthatóvá, kiküszöbölhetővé válik a provinciális szemlélet. Magyarán: felkínált kéziratokat csak azért közölni nem fogunk, mert helyi témát érint, vagy mert helyi tekintély áll mögötte. A mérce: az a szellemi szint, amely minket nem fog elmarasztalhatóvá minősíteni, ha kései bírálóink egybevetik a Hevesi Napló szellemiségét, tartalmát a korábbi — tehát a múltbéli —, vagy még inkább a ránk következő évtizedek hasonló törekvéseivel. Igyekszünk megküzdeni azzal a szellemi mélyrepüléssel is, amely a mai magyar szellemi, különösen pedig az irodalmi közéletet jellemzi. Irodalmi, tudományos és etikai kérdésekben nem a piaci, a napi árfolyamot tekintjük méi-vadónak. Vállaljuk a vitákat, az ütközéseket. Némi tapasztalat és stílus birtokában nem inoghatunk meg akkor sem, hajói összecsomósodó érdekek szószólói nemegyszer egymást buzdították, imádkozzunk már a megtévedt emberért, hátha rábírnánk őt arra, hogy a szeretet megbocsátó mozdulatát tenné meg, de akkor, amikor lelkiismerete szerint, kritikai munkája közben oda kell csapnia annak, aki olyasmit művel, amihez nem ért, vagy amihez alapvetően hiányoznak a készségei. Aztán itt ágaskodnak a helyi közélet kisebb-nagyobb buktatói. Van egy új városvezetés, vagy egy újabb megyei közgyűlés. Mindkettőben másképpen, más összeállítás lián érvényesülnek a pártok, a pártonkívüli erők. Egyet azonban az önkormányzati választások után rövid idővel is leírhatunk: a vezető testületekből néhányan kimaradtak, akik az eltűnést teljesítményükkel kiérdemelték. Reméljük, hogy azok, akiket a pártfegyelem, a becsvágy és a szavazók kegye „benntartott“ az irányítási gépezetben, elsősorban a felelősséget, mint terhet fogják fel, és csak azután gondolnak arra, milyen erkölcsi és anyagi előnyük származik nekik abból a magaslatból, ahová feljutottak? A külső és belső számonkérés, a megmérettetés négy év múltával, korábban is bekövetkezik, bekövetkezhetik? Jó lesz odafigyelni. S ha valaki erőszakosan, netán csavart mozdulatokkal fogta meg az eke a helyi hatalom szarvát, ügyeljen, hogy az izmai a félrefogástól el nem merevüljenek — idő előtt. Hálásak vagyunk régi és új szponzorainknak, akik lehetővé tették-teszik e lap megjelenését. Nem egyszer mondottuk már: ezt a folyóiratot, éppen függetlensége miatt, — ha nem lenne, ki kellene találni. S ha még arra is gondolunk, hogy itt indítottunk-indítunk útjára szerzőket, mindenképpen fenn kell tartani a Hevesi Naplót, a köz érdekében, a helyi társadalom értékrendjének a szolgálatára. A többi — a munka, a kötelesség és szolgálat, no meg hit kérdése azoknál, akik Eger és Heves megye szellemi arculatának megtartására-fejlesztésére adták a fejüket! Túlvállaltuk magunkat? A KIADÓ V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 3
