Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Sugár István: Az egri 14. honvéd gyalogezred teljes és végleges megsemmisülése 1944–1945. III. rész
sága alatt. Közben átjött Kelemeny századoshoz az egri Paulik zászlós, aki az elhagyott túlsó oldalon Sinie Lippagiban lévő élelmiszerraktár parancsnoka volt, aki azt közölte az ezredsegédtiszttel, a raktárt mindenképpen fel kell robbantani-, melyhez a raktár már szabályszerűen elő volt kés2Ítve. Kelemeny átment Paulikkal a raktárba, s ami csak belefért kis gépkocsijába, telepakolta citrommal, konzervekkel stb. Majd pedig a megsemmisítés elől megmentett valamelyes élelmiszert, a hídon áU kelő alakulatok között kiosztotta. Azt Kelemeny természetének tartotta, hogy a sikeresen megmentett élelmiszerből elsősorban az egri ezred keretében korábban katonái, az I. géppuskás században, részesültek. Miután mindenki, Paulik zászlós is átjött a hídon, Kelemeny százados engedélyt adott a német hadnagynak a robbantásra. Körülbelül 50 méterről nézték végig a „látvány“-t, melyet visszaemlékezésében „gyönyörű“-nek említ: „Olyan volt, mintha az ember egy skatulya gyufát felpöcköl a levegőbe, úgy repültek fel a hatalmas gerendák, palánkok stb. Gyönyörű, de nagyon szomorú látvány volt“. Veszélyes utakon vissza Egerbe Az egri ezred visszatérve Lengyelországból, Szinevérről Rahóra vonult berakodni, hogy Aradra érkezzenek. A sok, egymástérő bombatámadás miatt a nyílt pályákon ácsorogva, egy teljes hétig tartott az út, de Aradot már nem érték el, mivel akkorra a város szovjet kézre került. így azután Battonyán kirakodott az ezred, „de, — idézve Kelemeny értékes visszaemlékezését, — itt már nem volt megállás. Dombegyházára Meggyesegyházán keresztül értünk Újkígyós, Ókígyós térségébe, ahol pár napra megtudtunk kapaszkodni. Volt összesen 2 darab Panzerfaustunk, amivel egy szakaszvezető 2 orosz harckocsit lőtt ki, és már előre örült az ezért beígért 10 hold földnek, amit természetesen sohase kapott meg“. Október 6-án igen erős orosz támadást kapott az egri ezred, amely azután „teljesen szétszórta“. Telekgerendást jelölték ki az ezred megmaradt részének gyülekezési helyéül, de ott újból szétverték az alakulatot. „A KIADHATÓ PARANCS MÁR CSAK ANNYI VOLT, HOGY IRÁNY NYUGAT, ÉS MINDENKI PRÓBÁLJON ÁTJUTNI A TISZA TÚLSÓ PARTJÁRA. MARADTUNK KB. 150-200- an MINT NICKEL-CSOPORT, — emlékezik vissza a tragikus napokra Kelemeny százados, ezred- segédtiszt. — ELŐTTÜNK MÁR MINDENÜTT AZ OROSZ PÁNCÉLOSOK, MÖGÖTTÜNK A KOZÁK LOVASSÁG. CSAK ÉJJEL TUDTUNK HALADNI, NAPPAL KUKORICÁSOKBAN, FACSOPORTOKBAN HÚZTUK MEG MAGUNKAT, MERT SEMMI KOMOLY FEGYVERÜNK NEM VOLT.“ A — bátran mondhatjuk —, már menekülő „Nickel-csoport“-nak nem kis tehertételt jelentett, három magatehetetlen törzstiszt is, akik éjjel nem bírták az iramot. Az egri háziezred roncsának, az úgynevezett „Nickel-csoport“-nak az előrehaladtában a felderítést Kelemeny Alajos százados ezredsegédtiszt és legénye: Csirke Kálmán (Eger, Mély utca 8. szám alatti lakos) végezte, hogy az utukba eső tanyákat körülszimatolják, és becsületszóra egy fogatot kérjenek reggelig a három törzstiszt szállítására. Sikerült is mindig kapniok egy-egy fogatot, s magukkal vitték a gazda kisfiát, aki azután hazahajtotta a kölcsönkapott fogatot. „Volt olyan tanya is, ahol benéztünk az istállóba és ott rengeteg lovat láttunk és alvó embereket. Kiderült, hogy ott egy kozák század pihent, az egrieket megelőzve.” A helyzetet felismerve a Nickel-csoport sierve távozott a veszélyesnek látszó helyszínről. „így lopakodtunk egy teljes hétig éjszakánként, — mondja Kelemeny százados, — figyelve az orosz rakétákat, amikkel jelt adtak egymásnak hollétükről.“ Ilyen események és nem kis életveszély közepette október 13-án érte el a Nickel-csoport Tiszaörsöt, ahol sikerült kibújniuk az „orosz gyűrű“-bol. Tiszafürednél a még meglévő hídon jutottak át szerencsésen Poroszlóra, ahol felvették a kapcsolatot a miskolci VII. hadtestparancsnoksággal. Ekkor azt a parancsot kapták, hogy további parancsig menjenek vissza Egerbe és szereljenek fel. Ily körülmények közepette tértek ismét vissza a 14. honvédgyalogezred megmaradt csoportja székhelyére: Egerbe. 34 V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám«
