Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Chikán Zoltánné drámaelemzése
kodik Zsuzsa körül: viselkedésükből kitűnik, hogy nem hisznek a fiatal és szép Zsuzsa ártatlanságában, és sajnálják, hogy megúszta a büntetést. Zsuzsa családja körülveszi Helciást, és kártérítést követelnek a családjuk jóhírén esett sérelemért: sok-sok pénzt, hogy elköltözhessenek a környékről. Csak az apa mértéktartó most is. Helciás mindent megígér, csupán egy kis türelmet kér. Mikor a család eltávozik, Helciás Zsuzsához lép. “Cirógatóan és félénken közeledik”, de Zsuzsa visszautasítja. Nem tudja elfelejteni szégyenét: “Kemény törvényeink szerint Az asszony gyengébb, védtelen — Ha a saját ura teszi Áruvá a becsületét, Illő, hogy a nevét vegyék Urától és a nő szabad —” “A tengerparton sószagú Halászlegények énekén Szeretni vágyok egy legényt — Szerelemhez nem kell tanú — Mit bánom én, bármit csinálsz, 0, sah barátja, Helciás!” — Zsuzsa kacagva elszalad. Helciás magára marad, de megjelenik két szolgája, hogy segítsenek neki elviselni a létet, de részvétük őszinteségét mutatja, hogy cserébe fizetésemelést kérnek. A történetet a szereplők hiteles jellemzése teszi feszültséggel telivé, igazán drámaivá. Zsuzsa tiszta, szép alakja szánalmat és tiszteletet ébreszt bennünk, hiszen becsülettel viseli vállalt sorsát: férjéhez hű marad. Ezért életénél is fontosabb neki, hogy ártatlansága kiderüljön. Nem érdekli a pénz, a gazdagság: szabad akar lenni, ki akar törni az aranykalitkából. Judit hűséges, talpraesett, szókimondó, aki mindenben követi szeretve tisztelt asszonyát (“...egyszerű leány vagyok... de van eszem, szemem, hitem...”). A két inas viselkedése életszerű: kiállnak ugyan Zsuzsa mellett, mégis csak az a vezérlő szempont számukra, hogyan húzhatnak hasznot a történtekből. Pedig Jónás tudja, hogy a vád nem igaz, hiszen ő is leste fürdőző asszonyát. Életszerű, plasztikus Zsuzsa családjának jellemzése. Néhány mondat után magunk előtt látjuk és megértjük a szegény, becsületes, sorsába belenyugvó apát; a gyermekei jobb jövőjéért bármi áron küzdő anyát; a sorsuk ellen lázadó fiatalokat. A két bíró a történet negatív alakja. Sértett hiúságukban még halálba is küldenék Zsuzsát, hazudván és erősítgetvén azt, hogy csak az igazságért, a törvényességért és barátjuk becsületéért emelnek vádat Zsuzsa ellen. Sorsuk azonban megpecsételődik Dániel megjelenésével: elnyerik méltó büntetésüket, hiszen Mózes törvénye szerint a hamis vádló ugyanazt a büntetést kapja, amit az ártatlanul vádlottnak kellene kapnia, ha bűne bebizonyosodik. A történet dinamikus feldolgozása mellett a szerzőnek érdeme, hogy gazdag filozófiai tartalommal tölti meg művét, újra és újra örök emberi kérdéseket vetve fel. Bár ezeket az ókori normákhoz igazodva tárgyalja, éppen örök érvényük miatt ma is aktuálisaknak érezzük őket. Nézzünk erre néhány példát! A történet jellegéből következik, hogy gyakran kerül elő az úr és szolga (felettes és alárendelt) örök ellentéte. Már a színmű első képe felveti ezt a kérdést, amikor a két inas beszélget. János tűnődik a világ és saját sorsán: “Ki mondja meg, miért vagyok szegény vagy miért van eszem?” Jónás, a főinas meginti: “Ne firtasd, mit miért teszünk! Nekünk csak annyi érdemünk, Hogy mindez megtörténhetik —” “Gondolj csak arra, hogy dobál Egy messzi kéz a csillagok rendszerében száz-felé Szülőhaló világokat — Ott mindenki csak szót fogad —” “Van pince, földszint, emelet, Égbolt mindenki nem lehet —” Amikor János eltávozik, Jónás megállapítja: “Jó szolga és jól végzi el Munkáját, de szemeivel még mást is lát, mint kellene —” Helciás érkezik, és már első mondataival érezteti felsőbbségét inasa fölött: “Rólam nem tudhatod soha, Hogy ami bennem végbemegy, Mikor unalom vagy csoda —” “...minden balga ész így jár, mint te, ha oly merész, Hogy bárdolatlan fővel is írást olvas — Nem érti meg, Ha írták — nem mindenkinek —” — Judit, a szolganő is így jellemzi az inast: “Hát persze, úgy hajlong neked, Mint nád a szélben, sejteti, Hogy ő csak szolga, semmi más, És isteníti Helciást...” — Mikor Judit Péter házában asszonya ártatlanságáról tesz hitet, Helciás inti le: “Te szolga vagy és menj haza —” A bírák így fi30 V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám
