Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Chikán Zoltánné drámaelemzése
gyelmeztetik Helciást: “De mert csak szolga, érveit Ne halljuk meg —” “Már a cseléd is beleszól —” A bírósági tárgyaláson az elnök figyelmezteti Juditot: “Erőltesd kissé az eszed, Még akkor is, ha szolga vagy!” A fölé és alárendeltségi viszony mellett többször kap hangot a gazdag és szegény ellentéte is, mindjárt a bevezető beszélgetésből: “A gazdagok elképzelik, valóra váltják álmukat — De a szegény kutya ugat, Fáradt, estétől reggelig. Nyugtatja petyhüdt izmait, Hogy reggel már erős legyen, Gürcöl naponkint szüntelen, És néha jól is lakhatik —” De Jónás már nem egészen így gondolkozik: “...a hiba Csak benned van — A gazdagok Azért kaptak nagyobb vagyont Az Istentől, hogy gazdagon Használják, terhük is nagyobb. Övék az államgépezet Minden nyűgével — Az vezet, Akit tudása — jelleme Ráállít — ...Ezért ne lázongj!” — Majd a megérkező Helciást, aki a cselédség becsületességéről kérdezi, így figyelmezteti: “Nálunk nincs tolvaj, csak szegény —” Különösen élesen vetődik fel a gazdag—szegény ellentét Zsuzsa szüleinek nyomorúságos otthonában, amikor Helciás Zsuzsa keresésekor ott megjelenik. „A szegény ember, a türelem Gyakorlásától ősz fejem, Szívemnél fogva szeretet ítéli el, hogy mit tegyek —” — Helciás az anya és Eszter szavaira gúnyosan veti oda: “Penészszagú rongyok megett Játékosan talál helyet A vétek és a szégyenük — József, aki már az előzőekben is lázadozott szegénysége miatt, így fakad ki: “Mi bűnöm, hogy szegény vagyok? Van ennél büntetés nagyobb?” — Nem nagyon bíznak benne, hogy Zsuzsa ártatlansága kiderül: “Erősek mind a gazdagok!” De Judit így biztatja őket: “A gazdagoknál van nagyobb! Erő, igazság, szeretet És hit, hitem — s ez rengeteg —” — Amikor a tárgyaláson a védő azt kéri, hogy hallgassák meg tanúként Zsuzsa rokonait, az elnök felteszi a kérdést: “Gondolja azt a védelem, Hogy bármi tisztázódhatik Csökkent értékű emberek szavával?” A védő így érvel: “Könnyen meglehet. Nem tart soká, csak percekig, S a zajgó lelkiismeret Elalszik —” Nem az igazság a fontos tehát, hanem a lelkiismeret megnyugtatása. A tárgyalás után Zsuzsa ezt mondja apjának: “Az igazság ritkán szeret Szegényekért a gazdagok Ellen csatázni —” Ezért tartja csodának, ami történt. De a szerző azt is vallja: a gazdag sem mindig boldog, és a szegény sem mindig boldogtalan. Különösen az apa képviseli ezt a szemléletet: “Ne zúgolódhass! Jó nekünk így is — vagyunk — nem koplalunk, Fedél van a fejünk felett...” “A test lehet nagyon szegény, Külső világunk rút s beteg, Ahol csak ritkán sikerül A rang, a hírnév, jófalat, De az a fő, hogy itt belül A béke éljen, nyugalom, Öröm a csendes szív alatt —” Ezt Eszternek mondja, de fiát is inti: “Inkább az itt a fő hiba, Hogy sokkal műveletlenebb Maradtál, mintsem kellene—” József erre így válaszol: “Ahhoz, hogy nagy s híres legyek, Nem művelődni kell — arany, Ruha, lakás, vak csillogás — Csak nézd meg lányod s Helciást —” — Lehetetlen nem észrevenni: ez a tudást, műveltséget lenéző sok mai fiatal álláspontja is! — A nővére gazdagságára áhítozó Eszterhez ezeket a szavakat intézi az apa: nővére talán csak rabmadár aranykalitkában. — Az anya gyermekeivel ért egyet, ezt mondja férjéről: “Koldus-szegény, Haja is kopott a fején, De mindig boldog s álmodik —” De — mint már előbb láthattuk —, az apa türelemre inti családját (a szegénység türelmes elviselésének hangoztatása nem új az irodalomban!). A színműben többször esik szó férfi és nő viszonyáról is. A nő a darabban éppúgy alárendeltje, kiszolgáltatottja a férfinek, mint a szolga az úrnak, a szegény a gazdagnak. Idézzük fel az első jeleneteket, amikor Helciás bosszankodva veszi tudomásul, hogy a reggeli áldozat bemutatásakor néhány pillanatot várnia kell Zsuzsára (“A szépségéért megveszem... Az Ur előtt meg megaláz”). — Amikor Zsuzsa az oltárhoz merészkedik, és ő is tesz olajat az áldozati tűzre, Helciás megbotránkozva jelenti ki: “Itt Helciás kezeskedik, Hogy törvényünket tisztelik A szolgák és nők...” De Zsuzsa nem érzi hibának, amit tett: “Az Ur teremtett engem is...” Az idős Helciás nem tudja kielégíteni a fiatal Zsuzsa asszonyi vágyait, sőt le is inti a hozzá közeledni vágyó Zsuzsát: “Mikor az Úrnak áldozunk, Maradjunk fennkölt emberek —” Zsuzsa nyíltan V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 31
