Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: „Megkésett karácsonyi ajándék”
biztosítás címén befizetett összeg egyik felét, élete utolsó évét megelőző időtartam alatt, másik felét pedig élete utolsó éve során kapja vissza a társadalomtól kórházi ellátás, gyógyítás, egyebek formájában. Ezt ismerve, úgy tűnik, hogy a „méltó halálnak“ vagy a „halálba segítésnek“ (hogy ezzel a hazug szóhasználattal éljünk) néminemű anyagi hasznossága is van. A szociológusok és pszichológusok euthanáziával kapcsolatos hollandiai fölméréseit érdeklődve várnánk, azonban ezek közzétételével nemigen sietnek. Igaz, hogy a holland és a magyar társadalmat nehéz föladat összehasonlítani és mindenben párhuzamot találni, azonban az évek óta egyre öregedő és létszámában fogyó magyar lakosság számára emberi jogainak kiteljesedése gyanánt az euthanáziát javasolni törvényhozói szinten vagy éppen televíziós műsor keretében (igaz, áttételesen, csak éppen a lóláb lóg ki!), nehogy felelőtlen kezdeményezés, hanem II. János Pál pápa kifejezésével élve, a „halál kultúrájának“ szorgalmazása. Hollandiából a régebbi katolikus hetilap szerint riasztó hírek érkeznek, miszerint idős emberek állandóan olyan nyilatkozatot hordanak maguknál, amelyben az euthanáziát elutasítják, nehogy váratlan támadt betegségük esetén jótékony közreműködők könyörületből nagy hirtelenjében „átsegítsék“ őket a másvilágra. A hazai szociális otthonok, kórházak elfekvői igencsak elgondolkoztató tömegjelenségről tájékoztatnak a szülő-gyermek kapcsolat fölszámolódását illetően. Mindezt az euthanáziával tetézve, olyan helyzet teremtődhet, amely embertelenségben minden eddigit fölülmúl. Az euthanázia nagy európai „apostola“ Hitler volt akkor, amikor az elmegyógyintézetek lakóinak életét emberhez méltatlannak nyilvánította és „méltó halállal“ ezer és tízezer számra semmisítette meg őket. Ha a magyar társadalom emberi társadalom óhajt maradni, és nem a „halál kultúráját“ ápoló falanszter-társadalom, akkor a „méltó-halál“ nagy hazugságát el kell utasítania. Hogy ez az elutasítás megtörténhet-e egy olyan országban, amelynek lelkiismeretét közel hat millió emberi magzat megölése terheli, előre nem tudni. Ha a „méltó halál“ apostolai figyelembe veszik azt a lelki és erkölcsi rombolást, amit ez a mérhetetlenül sok magzatgyilkosság végzett, joggal számíthatnak óhajuk valósággá válására. Ősi tapasztalat, hogy az emberek öreg korukban saját gyermekeiktől visszakapják azt, amiben ők részesítették szüleiket. Egy biztos, ha az emberi élet igazi méltóságát szolgáló isteni parancsot — ne ölj! — egy társadalom törvényhozási szinten érvénytelennek nyilvánítja, akkor azzal saját (gyors vagy lassú) halálát készíti elő. Köszönjük a „karácsonyi ajándék“*-ot, a remény még él: a postás visszaviszi a feladónak azzal, hogy a címzett (a társadalom) az átvételt megtagadta.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Társadalmi dohogasoli I. Államunk már hosszú ideje „rossz háziasszony”, vagyis hozzászoktatta családját — állampolgárait — egy bizonyos életszínvonalhoz, azonban e nívó fenntartásához nincs elegendő bevétele. A hiányt egyre nagyobb hitelek felvételével tudja csak pótolni. A hiteleknek kamatai illetve kamatos kamatai vannak. A folyamat számszerűen is tragikusan öngerjesztő. Ha egy gazdálkodó egységben súlyos ellentmondások lépnek fel és ezákal veszélybe kerül a fennmaradás, akkor csakis radikális beavatkozás mentheti meg a menthetőt. A radikalizmus fájdalmas, súlyos részek elvesztésével jár, ellentétes indulatokat és ellenállást gerjeszt. E durva beavatkozás megtétele elkerülhetetlen. Sajnos az elindítását még egyetlen társadalmi képviselet sem volt bátor magára vállalni. Van olyan, amelyik még ígérni sem meri, inkább bűnbakokat keres. Gyökeres változások elindítására sajnos még nem fogalmazódott meg határozott népigény. Az ok talán az emberek tájékozatlanságában keresendő. E tájékoztatás elmaradásának is megvannak a bűnös felelősei. V ________________________________________________________________________________ 2b V . évfulytun 1995. március hó. 1. szám
