Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: II. Éles kép a múltból (Grősz érsek naplója)
tat 15 év börtönnel sújtották, egy vádlottat pedig halálra ítéltek. (Érdemes megjegyezni, hogy az 1995 karácsonyára az Officina Nova kiadásában megjelent díszes kiadvány Glatz Ferenc szerkesztésében: ,A magyarok krónikája“ a Grősz-perről szólva elhallgatja a halálos ítéletet. Már megint lakkozni kell a történelmet?) Az érsek elhurcolásakor rengeteg iratot lefoglaltak a házkutatás során, kellett a terhelő bizonyíték. Köztük azt a Naplót, amelyet Grősz József Kalocsán, 1944. október 11-én kezdett írni. Ajelenlegi kalocsai érsek 1989-ben kérte elődje hivatalos rehabilitálását és ez a következő évben megtörtént. Ekkor került vissza a kalocsai érsekségre a Napló első része, amelynek utolsó sorait 1946. január 6-án, Vízkereszt ünnepén jegyezte fel Grősz József. A Napló folytatása nem került elő vagy még lappang valamely titkos levéltárban. 1951 nyarán a vádirat azt állította, hogy a kalocsai érsek elvállalta volna „az államfői tisztség betöltését és az átmeneti kormány kinevezését”. A Szabad Nép napilap akkor teljes teljedelemben közölte a vádiratot, ez az idézet onnan származik. Rákosi Mátyás és társai a politikai kalandor, a demokrácia ellensége szerepet akarták rákényszeríteni Grősz Józsefre éppen úgy, amint ezt tették Mindszenty József esetében. (Mellesleg, az idei karácsonyra megjelent Krónika Mindszentyről a következőt írja: „Az 1945—48 közötti években a hercegprímás szembehelyezkedett nemcsak a diktatórikus törekvésekkel, hanem a tényleges demokratikus átalakulás egyes lépéseivel is.” Tehát 1995 karácsonyára visszatért a hazug vád — demokráciaellenesség — a hazai történetírás lapjain.) Grősz József már 1945-ben illúziók nélkül szemlélte az ország megszállását és XII. Piusz pápának 1945. szeptember 2-án kelt jelentésében ezt írta: „országunkon egy baloldali kisebbség uralkodik, amely ugyan a nép nevében beszél és rendelkezik, de a nép megkérdezése nélkül”. Mely gondok, gondolatok foglalkoztatták az ország második katolikus főpapját a II. világháború végén, a németek visszavonulásakor a menekülök áradatának láttán, az oroszok érkezésekor, a baloldal helyi szervezkedései kapcsán, a földreform-földosztás során- és még lehetne folytatni. A katolikus híveken túl az egész magyar népért felelősséget érző és vállaló főpap már 1945-ben világosan látta annak bekövetkeztét, amit még a hatalmon lévők is csak három év múlva mertek megtenni: „Bármely pillanatban hozhatnak iskoláinkra vonatkozólag is sérelmes rendeleteket. Tehetetlenek vagyunk vele szemben, mert az orosz fegyverekre támaszkodik.” A magyarság iránt érzett aggódása segély kiáltás a pápa felé: „Hírek érkeznek arról, hogy Csehszlovákia területéről az összes magyart ki akarják telepíteni.” A háború végeztével „mintha a magyar népet mindenki elhagyta volna, mintha a háborúért nemzetünk volna egyedül felelős. Mint kis nemzet, nem is akartunk háborút, csak belesodródtunk akaratunk ellenére a nagy népek küzdelmébe” — írta Grősz József XII. Piusz pápának Rómába. Ötven év múltán az igazi történelmet megismerni akarók kezükbe vehetik az elveszettnek hitt Naplót, a Szent István Társulat kiadásában. 32 V. évfolyam 1995. december * 4. szám
