Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Napló
hétköznapjaink épp ilyen lehangolóak, mint ez a látvány. Amerikában minden a pénz körül forog. Nálunk minden a pénzhiány körül. Ergo: Magyarország Amerika fordított tükörképe? Viccnek rossz, realitásnak siralmas. (1990. júl. 3.) A férfi szerelme pontosan azokkal a dolgokkal egyenértékű, melyeket hajlandó volna feláldozni a szeretett lényért. (1990. Júl. 3.) Augusztus. A napnak ilyenkor bágyadtabb lesz a fénye. Meleg van, de mindennek a hangulata megváltozik. Az ember kénytelen az iskolára, a tanításra gondolni, és szomorúan nézi a fecskéket: ők se sokáig lesznek itt már. Az erkélyen a virágok dúsak, túláradnak az élettől, és mégis, mindennek a hangulatát elrontja valami. Szép nyár volt. Milyen bolondság, hogy ezt mondom., hiszen még hátra van négy hét. Másnak az egész évi szabadsága nincs ennyi. Igaz is. Egy családanyának nincs igazán szabadsága. Főleg az egyedülállóknak. A mi kezünkből senki nem veszi ki a főzőkanalat egyszer sem. Ha cipekedünk, senki nem mondja: Asszonyom, segíthetek? És mikor a tomboló kánikulában lekvárt főzünk, befőtteket készítünk, senki nem hajol oda és súgja a fülünkbe: De rendes tőled, hogy ebben a hőségben is a gyerekeidre gondolsz! Se dicséret, se kitüntetés, csak a gyerekeink mosolya, hálás odabújkálása, gurgulázó kacagása. Ezért nem adjuk fel. Ennél semmi nem fontosabb. Ok nem kívánják, mint a mai férfiak, hogy a becsületünket, emberségünket feladjuk értük. Épp ellenkezőleg. Nap mint nap arra tanítanak, hogy a becsületünk és emberségünk, egyszóval a nyugodt álmunk mindennél előbbre való. (1990. aug. 2.) A zsarnokság margójára: miféle Paradicsom az, amelyben erőnek erejével benn akarják tartani a kifelé menekülni próbálókat? Mekkora gyengeség, mennyi félelem rejtőzhet a zsarnok félelmetesnek tűnő álarca mögött, hogy az fél az én gondolataimtól, üldözi a gondolatot, felbontja a leveleket, bekukkant a házba, hallgatózik az ajtó előtt? Ugyan mi félelmetes vagy veszélyes lehet abban, amit én kigondolok vagy gondolhatok? Miért kell üldözni a szabadon szárnyaló gondolatot? Számomra ez érthetetlen és felfoghatatlan. (1989. okt. 21.) Az uralkodó osztályok szemében a nép lerázni-, megvetni való, orránál fogva vezethető állat-tömeg. Ma is az. Már a mohó buzgolkodásukból, hatalom körüli sürgés-forgásukból ez ordít: „Csak egyszer jussak a húsosfazékhoz. De jó lesz nekem” De olyankor még elfelejtik hozzátenni, hozzágondolni: „Akkor majd én is ugyanúgy le foglak sajnálni benneteket, mint az elődeim.” Pedig így van. Ergo: a sürgő-forgó, manipuláló politikus nemcsak nekünk hazudik - önmagának is ugyanúgy. Újító, nemes szándékai rózsaszín ködfelhő. Valójában nem léteznek, s az első fuvallatra szertefoszlik minden illúzió. (1990. jan. 17.) Murawski Magdolna 8 V évfolyam 1995. október * 3. szám
