Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Csak a Csebokszáriak gondja?
Csak a Csebokszáriak gondja? A Caritasról, higgadtabban A Caritas — egyházi szervezet - nyugati segítségből mintegy kétszáz millió forint értékű épülettömböt kíván építeni Csebokszáriban. Az építkezés három szinten menne végbe. Az altemplom a terepszinthez képest másfél méteres süllyesztésben helyezkedne el átriumudvarral, a földszint egy U alakú épület, a nyugati oldal főbejárata előcsarnokkal, a keleti oldalon lépcsőház, iroda, mosdó-WC. Innen jut a látogató a védett, bensőséges, elmélkedésre is alkalmas átriumba. Délre ettől iljúsági klub, kondicionáló terem, öltöző-mosdó-zuhanyozó következik, majd a parkoló, ahol nemcsak a teherszállítás oldható meg, de a rokkantkocsik is itt juthatnak az épületbe, ahol minden szintet és minden létesítményt látogathatnak a mozgássérültek is. Itt kap helyet, a déli oldalon a diszkont-áruház, tőle északra a gépészet, a raktárak, a műhely. Az emeleten két részre oszlik a zsibongó, innen lehet eljutni a kismama-klubig, a gyermekjátszóig, az étteremig, a melegítő konyháig, a déli teraszra, az idősek klubjáig, az irodákig, az oktató teremig — ezt a teret záija le északról a kápolna a templomkerttel. Ezt a változatot mutatta be, láttatta, érzékeltette a létesítmény tervezője, László Tamás, azon a lakossági fórumon, amelyen megjelent a város részéről a polgármester, a Caritás helyi vezetője, Jéger Károly kanonok mellett az egri érsek is. Előzmény, hogy a város közgyűlése a tervezett építkezést többször megtárgyalta, a szabályozási tervet a közgyűlés már 1994. október 12-én elfogadta. - Azt is figyelembe véve, hogy 1993-tól már két lakossági fórum és sok minden történt a kérdés kapcsán - és annak ellenére, hogy RátkaiAttila egri főépítész kellő alapossággal felvezette a már döntésekkel is megalapozott tennivalókat, aláírásos akciók eredményeképpen a fórumon két tábor sorakozott fel: a pro és kontra szócsatává alakult át. A szenvedélyek felszabadításához elegendő volt egy-egy nem higgadtan odalökött szó, vagy kifejezés, amely sértéssé erősödött fel a fűtött levegőben, a Neumann Gimnázium aulájában. A Hírlap Lakossági fórum, avagy vallásháború? címmel, rövid beszámolót közölt a történtekről, a nem egészen ideillő, szlogenszerű félmondattal: „akarata ellenére senkit sem lehet boldoggá tenni”. Némi epe vegyült a további mondatba is: „Az egyértelmű, a fórum csupán arra szolgált: eleget tegyenek a demokráciának a helyszínt illetően.” Ez a mondat feltételezés! Az érdekeltek, a hatóságok nem azért vettek részt a nyilvános vitán, hogy besöpörjék a meghunyászkodás nyilatkozatait, de az előzmények ismeretében nyíltan vállalták a kritikát. Hogy a fórum vagdalkozássá is átalakult néhány nem egészen megfontolt mondatnak köszönhető. (Még nem vagyunk diplomaták, sem türelmesek - egymással szemben!) A bajok gyökere messzebbre nyúlik bele az időbe, mintsem gondolnánk. Amikor évtizedekkel ezelőtt elhatározták, hogy Csebokszári név alatt építik meg az északi lakótelepet, csak egyetlen vezérszólam működött: minél több lakást építeni. Ha már az angolok, a vaslady, az oroszok, Hruscsov kiadták a parancsot, nekünk is venni kell az iramot. Az elv: minél kevesebb összegért, minél több szobát, konyhát, fürdőszobát. Négyzetméterben gondolkodtak lakótelepben, telepben - de ronda szó! Keveset, az elején jóformán semmit nem törődtek azzal, hogy ide ezrek, tízezrek költöznek majd, akik nemcsak lakni akarnak, hanem városi életben, városi módon, az európai elképzeléseknek megfelelő közösségben szeretnék elviselni, eltűrni, szeretni vagy nem szeretni egymást. Mára húszezres a Csebokszári lakosainak a létszáma, Eger össznépességének egyharmada él itt. Nincs központja, központi magja ennek a városnyi városrésznek. Nincs piaca, olyan szervező térsége, pontja, ahol társadalmi, kulturális, közösségi igényeV évfolyam 1995. obtóber * 3. szám
