Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Napló
ké nagyzoló dáma a Hárfás szerelem tárgya, a szépség és örök nőiesség megtestesítője. Pepita körül mindig „úszik a szerelem a levegőben”. A nagy díva, akit Pepito szentként tisztel - bár néha fogcsikorgatva, hiszen férfi - végül eltűnik egy közel-keleti kuplerájban: fricska minden kritikátlanul szerető, bárgyú szerelmes számára. Budapest romokban áll, s a Hárfás - mint oly sokan - hajléktalanná vált, s mint az egy emelkedett lélekhez, a szellemi régiókban élő emberhez illik, egy romos toronyban talál menedéket. Húsz emeletnyi magasságban, rölytökmuzsalyi nagynénje társaságában. E romhalmazon gázolás, örökös, napi, filléres - millpengős - gondok közepette éri a nagy szerelem élménye, mely életreszólóan meghatározó minden ember életében. Pepita a levitézlett, öregedő színésznő az, aki e nagy élménnyel megajándékozza. Pepita is egy romos lakásban él, régi világa rongyainak maradványaival, kalaposdobozaival, ócska díványán heverészve egész nap. Új, nagyszerű szerződésekre - sültgalambra — vár, megkopott lényének varázsa már csak néhány kis balekra van hatássíd. Mindenki más annak titulálja, ami, és úgy is bánik vele. A Hárfás számára nagy, színes óriáspillangó, másoknak viszont kopott papagáj - amint azt a neve is sugallja: Papagalla — pappagallo. A kopott kis hárfás és a még kopottabb Pepita románca - s hogy a szituáció még komikusabb legyen — szerelmi háromszöggé egészül ki, egy kövérkés és tehetségtelen fuvoláslánnyal, a nagy Hangverseny-igazgató lányával, aki kitartóan üldözi szerelmével a hárfást. S hogy milyen is valójában ez a hárfás? Minden megnyilatkozása őszintén emberi, s mivel az életben ez egyáltalán nem olyan természetes jelenség, ezért kell - épp neki - hordania a harlekinru- hát, ezért lesz belőle szánalmas, nevetséges kis bohóc, s nem a többiekből akik mind valamiféle szerepet játszanak, akik valamiféle szerepkörhöz próbálnak hűek lenni, s nem önmagukhoz. Vajon hol húzódik a határ nemes - fennkölt — fenséges és komikus - nevetséges között? Mindössze egy lépés - fogalmazza meg az író egy későbbi regényében, az Anibelben. De ez csak egy irányban lehetséges, a komikus felé, visszafelé sohasem. S hogy mi a komikum titka H. Gy. regényében? Hiszen Pepito fiatal és vonzó, bár rongyos, mint bárki más a szétbombázott Budapesten. (Aki jól öltözött, az is csak hajdanvolt eleganciája rongyait viseli az általános pauperizmus közepette.) Pepita viszont öregedő nő, hajdanvolt szépsége megkopott, istennői alakja kövéren folyik szét emeletes díványán. Miért pont a Hárfás válik mégis nevetségessé? Hiszen ez épp fordítva szokott lenni: az öregedő nő kapaszkodik görcsösen ifjú szerelmesébe. Nos, a dolog nyitja a szerző önironikus ábrázolásmódjában rejlik. A komédiásnő nagyon is tisztában van saját helyzetével, nem ringatja magát illúziókban. Csupán a hiúságát legyezgeti az ifjú hódoló kritikát - lan rajongása, s ő, az örök nő, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha... Pepito nincs tisztában szerepe komikus voltával: bárgyú Troilusként egy lotyó Cressidáért rajong. Odalenni egy öregedő némberért, akit bárki megkaphatott és megkaphat, ugyancsak nevetséges dolog. Jogos-e a szerző iróniája-öniróniája? Minden szerelmes nevetségessé válik, ha szerelme tárgyát nem jól választja meg, róla mit sem tud, csak önmagáért, magába a szerelembe szerelmes. Ez a szerelem örök csődje: a felismerés avagy a kiismerés csupán a beteljesülés után következik be. S a csalódás is csak önmagát reprodukálja, oka önmagában van, a csalódott szerelmes mégis az egész világot okolja, kivéve önmagát. A fülszöveg a szerelmi regény paródiájának nevezi a Pepito és Pepitát. S valóban az is, de egyúttal a szerelem paródiája is: csupán nézőpont kérdése, komoly és szent avagy nevetséges a szerepünk. A szerelem minden fázisa - az egy beteljesülést kivéve - megadatik a hárfásnak: megismerkedés, rajongás, fantáziák, kis és nagy találkozások, levélkék, a rajongó szerelmes apróbb és nagyobb szolgálatai, elválás, viszontlátás, féltékenység, szerelmi háromszög(ek), szakítás és felismerés. S hogy ez az egész egy részeg kocsmai röhögésbe fullad? A magasztos téma alantas változatához mi sem illene jobban. Szegény Hárfás itt kell hogy ráébredjen, kivel volt dolga, s hogy milyen szerencsés, hogy Papagalla az isj=MiMfl0 V. évfolyam 1995. obtóber # 3. szám
