Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
Már nyomdában volt a Napló ezévi első száma, amikor megtörtént a döntés, ki kapja meg a megbízást az egri 56-os emlékműre. Minden pályázat nélkül, de nagy lobbizás után, a város vezető testületé nagy magabiztossággal mondta ki a végső szót, az igent az egri vállalkozó ajánlatára. Az emlékmű kétágú kérdés. Politikai tartalmat kell rögzíteni, művészi formában. Tudjuk, a politika és a művészet nem mindig fér össze jól. Az az egyik probléma, hogy a politikánál maradjunk, jó pillanatban határozott-e a város éppen 1994 elején, választások előtt és a már megindult 56-os nyomozati eljárások idején? (Minden mindennel összefügg.) Minket azonban a kérdés művészi oldala érdekel, jóval kisebb rendű és rangú kérdésekben az önkormányzat eleddig betartotta a szabályokat - legalább is ez a látszat! pályázatokat írt ki ott, ahol a kérdések megoldása ezt igényelte: vezetői posztok betöltése, stb. A hiba lehetősége mindig kísért. Egy művészialkotásnál még inkább kockázatos az olyan ítélkezés, amikor adott egy szubjektív elemekkel előmelegített ajánlat, anyagilag megvesztegető premisszákkal, feltételekkel - hozom a követ, ingyen dolgozom olcsóbb lesz a városnak. De! Mekkora a kockázat! A kijelölt hely, a környezet, a tér, ahová a képzelet máris betelepítette az eszmét hordozó emlékművet, soksok jogos szempont érvényesítését írja elő. Nem beszélve arról, eddig ritkán vették komolyan, hogy az egri belváros kiemelkedő értékű alkotásaihoz, azok közelsége és harmónia-teremtő készsége miatt is, igazodnia kellene minden újabb köztéri jelenségnek. A józan ész azt javasolná, hogy pályázat útján döntsék el, mi illik ide, az 56-os eseményekhez, mi méltó a városhoz; szakmai tekintélyek bírálják felül, ki és melyik művész gondolta a leg- megközelítőbben azt a forradalmat, azt a szabadságot, amiért itt is, Egerben is „piros vér folyt az utcán". 1 o HEVESI NAPLÓ 1994.1.