Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
Ebben a kialakuló demokráciában sokmindent lehet csinálni, ami a törvény szerint nem tilos. Például aláírást gyűjteni olyan szöveg alá, amelynek a művészi kérdésekhez, azok eldöntéséhez semmi köze. Arra azonban jó, hogy a hangulatot felforrósítsák, nyomás alá kerüljön egy testület, ahol inkább politikai szempontok szerint kezelik a szavazógombot, miközben halványan derenghet a felelősségtudata, vajon milyen bakit is követünk el esztétikai mérce szerint? Ha a Hatvani-kapu térségénél tartunk. Onnan már vittek el egy mellesleg neves szobrásztól származó alkotást (Kőmarcsának utálták az arra-járók, amíg a színház épülete előtt feküdt), mert Thália otthonának a homlokzata, a környezet, az arányok nem illettek össze. Most a parkban, az Érsekkertben a jó szobor, jó helyen, elegánsan elnyúlva szemléli a fákat, bokrokat és az idő múlását. Kibír kétszáz évet. De a köznapi szem számára tűrhetetlenné vált. A felelősséget a zsűrire hárították. Jelen esetünkben nincs, nem lett kire fogni a mulasztást, mert a döntés erkölcsi súlyát a képviselőtestület magára vállalta. Évtized múltán jöhetnek majd az Ítészek, a város polgárai és egyébfajta népségek, mondván, ezt tudta 1994-ben ez a város önmagáról elmondani. Laikusok nem, talán a szakemberek nézik majd meg a vésetet, ki is „szoborolta ide" ezt a követ? Aggályainkat nem a levegőből kapkodtuk, ki is mondtuk röviden, ezt a szövegrészt be kellett még toldanunk a már kiszedett nyomdai anyagba! De szólnunk kellett, üzenni a túlbuzgóknak, hogy ilyen kérdésben az aláírásgyűjtés félrevezető felnőtti csínytevés! A kiadó HEVESI NAPLÓ 1994. I.
