Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Bemutatók
Hogy egy csomó dolgot a rendező nem vett észre? A színész nem kérte, hogy a meg nem írt félszeg katona legalább a mozdulataival tegyen valamit a néző élményéért? Kár! Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél Ion Luca Caragiale komédiáját, Seprődi Kiss Attila fordításában adta elő a Gárdonyi Géza Színház. Mivel a darabot is az erdélyi színházi szakember rendezte, a fordításban, a játékmesteri felfogásban, a különféle hangsúlyokban nyomon követhető a szándék, amely ezt az 1884-ben keletkezett színpadi művet az egri deszkákra hozta. (Egyáltalán a mai magyar-román kapcsolatok állapotában kell-e szondázni a közönséget, mit gondol, amikor sorozatban hangzanak fel román nevek, elevenednek fel szituációk, amikhez állítólag semmi közünk, főleg ma nem, itt, Közép- Európában? Csakhogy ez a probléma nem ilyen egyszerű és főképpen nem ennyire sematikus!) Caragiale (1852-1912) színész családból származott. Ezért, vagy ennek ellenére életét nyomorgással kezdi, házitanító, korrektor újságnál, kistisztviselő, kisegítő tanár. A nyolcvanas években érik színpadi íróvá, 1988-1989-ben már a bukaresti nemzeti Színházat igazgatja. Anyagilag azonban csehül állt, élete csúcsán vasúti vendéglőt bérelt, barátsága támadt Eminescuval, a román irodalom európai méretű nagyságával. A Világirodalmi Lexikonunkból rámtekintő fotója egy vagány úriembert sejtet, aki nem riad meg a saját árnyékától. Drámáiban annyi minden sértőt—tehát igazat! - mondott el saját társadalmáról, hogy Berlinben kellett meghalnia. Ennyit azért el kellett sorolnom, hogy értsük, a helyén értsük Caragialét. A komédia színhelye a román kisváros, abban az állapotában, amikor az európai nagyhatalmak még nem vették észre Havasalföld fontosságát. 7 9 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
