Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Bemutatók

Erjedőben létezett egy társadalom, ahol a helyi nagyságok a valódi hatalom és az alsóbb társadalmi kategóriák közötti szabad játéktérben megmutathatják, mennyire merészek, meddig képesek elmenni saját kis céljaik elérésében. A prefektus a darab és a helyi hatalmi rend központi figurája. Ha ő bakot lő, minden össze­omolhat. Caragiale ki is játssza ezt a lehetőséget. És mi valóban, pontosan értjük: ha még egy lépéssel továbbmegy-továbbmehet? - a szálak reális göngyölgetésében, akkor tragédiát kell írnia, véreset, megrázót, amitől talán az akkori Románia megborzongott volna. (Caragiale haladt is efelé az írói konzekvencia felé, ezért is kellett emigrálnia!) Mi a komédia magja? Egy levél. A Konzervatív Párt idős elnö­kének fiatal felesége, kikapós a javából, összeszűri a levet a prefektussal. Csacsiság folytán kitudódik, de nem annyira, hogy tűzvész keletkezhessék belőle. A jellemeket levetkőztető ját­szadozás, az érdekek és a másikat legázolnivágyás keresztútjánál végül is megakad a társadalmi hulla-teremtés igénye, a legel- képesztőbb megoldással: fentről, mármint Bukarestből küldenek egy kivénhedt fajankót, és - mindenki engedelmeskedik. A ko­rábban tisztának tekintett ügyvéd, Catavencu, a nagy ellenlábas, Farfuridi is tépi a száját, amíg tépheti, morzsolja a rizsát ide-meg- oda, a politikai hasbeszéd, a félmondatok, a gondolat- és tartalom nélküli töltelék-duma folyik, csöpög, ömlik, zúdul, - majd elapad hirtelen, a koreográfia pontosan érzékelteti, hogy itta hang van, az öblös, sztentori ostobaság, és nem is kell odafigyelni, csak arra, hogy a pasas milyen öles gesztusokkal kaszálja a levegőt. Politika? A lehetőségek művészete? Az erőszak polgári formája? Akarnokok tülekedése? Üresfejűek sikerhajhászása? Egyik se igazán, de mind­mind együtt. Az ok, a levél, amivel Caragiale indít, az asszonnyal együtt nem ér meg egy félmondatot, de a gerjesztett dráma, a maga gátlástalan személyi ambícióval - hiteles kép. (Nálunk etájt a gőg és a hatalom csendőrszuronyokkal vezényelt, követett el jóvá­tehetetlen hibákat, amikről csak mikszáthi modorban lehetett évődni, - de minek?) 8 0 HEVESI NAPLÓ 1994.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom