Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Kirilla Imre: Csak diagnózis
Csak diagnózis...? Alföld, vasárnap, tikkasztó hőség, 1991 Felüdít a felmosott kórházi folyosó. A kopaszodó főorvos olvassa a diagnózist. Lényege: minden csodálatos, holnap gyógyultan távozhat. A valóság: rosszabbul van, mint amikor behozták. Később egy kórházjáró öregasszony felvilágosít:- Nem attól az orvostól kell érdeklődni, ő a főnök, de csak vasárnap van. Tudja, ilyenkor jönnek a látogatók, aztán fizetnek. A helyettese a szakember, de annak nem kell a pénz. Szomszédja, egy feketeruhás is belevág.- így van ez mindenfelé. A mi körzeti orvosunkat is, mikor ki kellett hívnom, mert az uram elájult, még nem látta, de már mondta: a diót tisztítva kérem, a tojást meg mossák meg. így igaz. Gyorsan elköszönök. Ha már ennyit utaztam, végére járok a dolognak. Illik, nem illik a lakásán keresem. Gyorsan a tárgyra térünk.- Tudom, ismerem a bácsit. Tüdőrákja van, de mi nem tudjuk ezt kimutatni. Műszerezettség stb _A fullasztó nyárban üresekké v áltak a szavak. Aztán dermedtségemből felocsúdva hirtelen újra keresi az agyam a kapaszkodót, hogy mégsem igaz.- No de a zárójelentés? Próbálom a szalmaszálat elkapni.- Igaza van, nincs benne, de ettől a diagnózisom biztos.-Segíteni lehet-e?- Sajnos, a kor is magas, de ebben a kórházban nincs lehetőség a segítségre. Köszönve az őszinte szót, sietve távozom. Az ellentmondás nem hagy nyugodni. Kinek van igaza? Pár nap után újra hívom a főorvost. Mi az igaz? 7 3 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
