Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Patkós Attila: Ahogy a pszichológus látja
AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA Elmélkedés a munkaerkölcsről Az utóbbi négy-öt évben jóformán semmit sem lehet hallani a korábban oly sokat hangoztatott munkaerkölcsről, munkafegyelemről, stílusról, morálról, s még ki tudja, mi sok más szinonimáról. Úgy tűnik, a munkával kapcsolatos dolgok háttérbe szorultak. Mármint ami az élet egyik fő értelmét adja! Évek óta nincs munkalélektani szakképzés. Az újságok és egyéb médiák sem igen foglalkoznak ezzel az ugyancsak fontos kérdéssel. Nagy hallgatás jellemző minden fronton, ami a munkaerkölccsel csak érintőlegesen is határos lenne. Felborult az egyensúly, áttolódott a súlypont a túlélésre, illetve az anyagiak mind nagyobb mérvű bekebelezésére, esetenként felhalmozására. A fennmaradásért folyó küzdelemben gyakori a förtelmesen antihumánus munkáltatói magatartás, egyéb, etikába ütköző megnyilvánulásokról már nem is beszélve. 1989-től beköszöntött a munkanélküliség réme, - ami többé-kevésbé ismeretlen fogalom volt négy évtizeden keresztül. Ne keressük-kutassuk most annak az érának munkaerkölcseit, inkább a jövőbe tekintve elmélkedjünk a jelenlegi - immár tarthatatlan - helyzeten. A munkanélküliségnek megvan a maga gazdasági haszna. Kiugró fizetések csakis a munkanélküliség árán lehetségesek. Némelyek illetlenül magas bért húznak. S mivel hónapokon, éveken keresztül kapják, hát egy idő után úgy érzik, ez jogosan jár nekik, ők éppen ennyit érnek a társadalomnak. Nem időznék a kiugróan jól keresők mezsgyéjén, ha érezhet- ném, hogy begyűjtött javaikból bőkezűen adományoznak a közjavára. Ha megéreznék; talán nem egészen annyit ér a munkájuk, mint amennyit kézhez vehetnek. Ismertek az olyan milliomosok, HEVESI NAPLÓ 1994. 4. 125
