Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Patkós Attila: Ahogy a pszichológus látja
akik nem fizetnek az államnak adót. Létezik közöttük olyan - nevezzük gátlástalan embernek aki nem átall évi harminchat-ezer forintot jövedelemként bevallani. A többit gépkocsi és egyéb költségként elszámolja. Félreértés ne essék: elszámolása pontos! Az érvényben levő szabályok szerinti. Mégsem tarthatók nyilván a bőkezű donátorok között. Mert mint mondják, nincs az a pénz, aminek ne lenne helye a saját gazdaságuk, és énképük felvirágoztatása terén. Egyébként is, ki és mit vizsgálódik itt, mikor azért ők dolgoztak meg, keményen. Igen, igen: ez a munkaetika alapja. Keményen megdolgozni és tűrni. Vagyis nemcsak úgy általában dolgozgatni, hanem keményen megdolgozni, és ami a legfontosabb: tűrni. Mindenki igyekezett maximális teljesítményt adni, mert bármikor munkanélkülivé válhat. Közben el kellett tűrni, néha szenvedni a munkaadói sajátos stílust. Vagyis a ma munkavállalója komoly idomulási árat fizet azért, hogy dolgozhasson. Esetenként még a megaláztatást is kénytelen elviselni. Hol vannak már azok a szép idők, amikor legalábbis papírforma szerint a szociálpolitikai előadók igyekeztek a dolgozók munkával való megelégedettségi szintjét fentebb tornászni? Mint érzékelhető, nem a letűnt világot áhítom vissza, csupán azt, ami abban jó volt. Még akkor is, ha esetenként az a jó, mondvacsinált jó volt. Meg kellene találni a hagyományőrzés középút- ját, divatirányzatoktól mentesen. Ami jó, az mentendő, ápolandó, hasznosítandó, ami új, az nem mindig jobb az előbbinél. Mióta a világ világ, a munka mindenkor a függetlenség, önértékelés, és a férfiasság szimbóluma volt. Ez alól talán a rabszolgatartó társadalmak kivételt képeznek, de azok sem annyira egyértelműen, mintsem első megközelítésben gondolnánk. Épp ezért lehetséges az a sajnálatos tény, hogy az anakronisztikus munkastílus-elemek egyes kisközösségekben ismét felfedezhetők. Még pregnánsabban fogalmazva: némely közhasznú munkás 126 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
