Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Brezovits László: Élet az Univerzumból
véletlenekre, szubjektivitásokra. Mivel bizonyítást nyert, hogy az Elet egy és oszthatatlan, célszerű az evolúció, a fejlődés fogalmát is először az egész rendszerre vonatkoztatni. Az egyed, illetve alrendszeri változások a nagyobb befoglaló hálózat működésének belső folyamataihoz tartoznak. Egy alrendszer minőségi változása (fejlődése) a befoglaló hálózat szintjén egyszerű mennyiségi áramlásként jelenik meg. Egyre nagyobb léptékű rendszerben vizsgálva az eredeti részhálózat fejlődését, a változás jellege a növekvő léptékekben módosul. A differenciálszámításhoz hasonlóan lépésenként a hatványok egyel csökkennek, a második hatványból szorzás, a szorzásból összeadás, végül konstans lesz. Mechanikai hasonlattal élve: a gyorsulás eggyel magasabb „dimenzióban" sebességként, kettővel magasabban állandóként jelentkezik. Az alrendszeri változás csak akkor nevezhető fejlődésnek, ha pontosan illeszkedik a nagyobb hálózatok folyamataiba. Sokkal célravezetőbb azonban élet-, vagy energiaátalakítási ciklusokban gondolkodni. Ha az egyed (részhálózat) fejlődését a normál életciklus jellemzőjeként értelmezzük, könnyebben összeáll a kép. A levél fejlődése a fa életciklusának egy eleme, az pedig az erdő életciklusában képez egy láncszemet. Az életciklusok minden léptékben, minden alrendszerben megfigyelhetők. A kisebb rendszerek ciklusainak módosult ismétlődése alkotja a nagyobb hálózat ciklusát. Mint ahogy a kisebb rész életfunkciója, energiaátalakítása függ a hálózatban elfoglalt helyétől, így változásának irányát (fejlődését) is ez határozza meg. Ha pedig az egyedfejlődés a hálózati feltételrendszerből, folyamatokból következik, akkor az élethez hasonlóan az evolúció is csak az Univerzum egészén értelmezhető. 120 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
