Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány

- Emlékszik Tőkés Annára, Perczel Zitára?- Zita nagyon jó barátnőm volt. Együtt jártam az Akadémiára ezzel az aranyos, édes teremtéssel. Aztán Franciaországban játszott francia színpadon, francia darabokat.

Tőkés zseniális nagy tehetségű színésznő volt. Éppen a múltkoriban mondtam, hogy ez se mindenkinek jut ki az élettől, hogy én egy olyan korban játszottam, amikor a legnagyobb magyar színészek éltek. Mindig megtisztelve éreztem magam, és szerettem volna autogrammot kérni a partnereimtől. Hát nézze meg!- Sulyok Máriára hogyan emlékszik?- Nagyon sok szeretettel. Nagyon nagy tehetség. Ő volt az egyik. A másik pedig Mezei Mária, a legnagyobb! Két rezsim közül egyik sem kedvelte, nem engedték eleget játszani. Tisztességes, rendes, kiváló ember volt. Igazán. Meghalt szegény.- A Vígszínház egyik bemutatóján Vértes Lajos, Tolnay Klári, Makay Margit, Ajtai Andor, Rádai Imre, Gellért Endre, Perczel Zita mellett látom az Ön nevét is, és a következőket olvasom: „A kis Szombathelyi Blanka a színpadon alig 15 éves. Nem csak ösztönösen jó színésznő, hanem tudatosan, fölényes intelligenciával formálja meg egy bakfis remekbe faragott figuráját."

Sikerült-e tovább lépni a 15 éves szerepkörön?- Nem nagyon. Túl fiatal voltam, nem csak a koromnál fogva, de én 20 évesen is túl fiatal voltam. Állandóan azt mondták nekem: „vedd már le ezt a hímport". Szóval mindig olyan, akihez nem szabad nyúlni. Ezenkívül azért nem sikerült, mert mindenféle dolog volt a világban, ami nem engedett. Rettenetesen megfélemlített és megzavart a politika, mert nem politizáltam. Érti? De innen azt hallottam, onnan ezt hallottam, az embertelenségről és a félelemről beszéltek.- Miért kellett eljönnie és hány évesen?

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

07