Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány
látogató". Szépen elmondtam, a Bizottság megtapsolt. Úgy gondoltam, most már talán lesz ebből valami. Hát lett is! Ódry Árpád volt akkor az igazgató, nagy magyar színész. Miniszteri engedéllyel fölvettek, korhatáron alul. Privát ruhában bementem a gimnáziumba, fölsétáltam az egyik asztal tetejére, s közöltem az osztállyal, hogy „ti itt maradtok, de én megyek a Színi Akadémiára". Hát, szívükbe zártak. Egyetemi tanárok tanítottak bennünket. Irodalom, magyar nyelv, jelmeztan. Ódry Árpád, Hetyei Aranka, Nagy Adorján voltak a tanáraink. Ma is föl lehet ismerni, aki a régi Színi Akadémiát végezte, a beszédje hangosabb, mint a lélegzete. Mostanában odaállnak néhányan a mikrofon elé, és gyönyörű.. Olyan gyönyörűen lélegeznek, csak amit mondanak, nem lehet érteni. Én még akkor sem szeretem ezt, ha valaki nem színész és nem értem, mit mond. Szóval... de hát ez csak egy ilyen öreg hölgy tiltakozása.- Kik voltak az évfolyamtársai?- Hát a Básti Lala, a Király Kató, a Móricz Lili, a Perczel Zita, Mányoki. Nem emlékszem a többire. Nem emlékszem... Első éves voltam, és a Vígszínház fiatal lányokat kért az Akadémiától, mert bemutatják a „Lányok az intézetben" c. darabot. Csupa kislány kellett, fiatal lány. Engem is elküldték. Én egyébként a Vígszínháznak a gyereke voltam, velük utaztam Párizsba. Hegedűs Tibor volt a rendező. Filmet forgattunk, közös produkciót a Paramounttal. Én mindenkinek „kezitcsókolom"-ot köszöntem akkor. Tényleg, a )ób Daninak, a Hegedűsnek: Kezitcsókolom, kezit- csó kólóm. Akkor kezdtük próbálni ott a Vígszínházban ezt a darabot, és kb. 10 napi próba után a Jób Dániel, aki egy zseni volt, olyan nagy ember volt..., most már senki sem emlékszik rá, nem is akar emlékezni. Nagyon nagy ember volt. És azt mondta, hogy maradj itt próba után. Ott maradtam. Kezembe adott egy szerepet, és azt 82 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
