Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány

mondta, olvasd ezt nekem. Én elkezdtem, és olvastam vagy három oldalt. Azt mondta: „vidd haza és tanuld meg, te fogod játszani." Pedig egy másik színésznőre volt már kiosztva. Kilós szerepet kap­tam, megtanultam, és a főpróbán olyan sikerem volt, hogy meg­kérték, az édesanyámat jöjjön be szerződni. Tudniillik én semmit nem írhattam alá, mint kiskorú. Valószínűtlen gyönyörűségnek tű­nik ma is, hogy 15 éves koromban vígszínházi színésznő legyek, és micsoda sikerem volt! Kérem szépen megvannak eredeti nyom­tatásban a kritikáim. Jutányos áron megtekinthetők.- A Színi Akadémia növendékeként szerepelt egy Nemzeti Szín­házi bemutatóban is...- Ezt szintén Ódrynak köszönhetem, mert ő ajánlott az Ügy­véd-be, erre a feladatra. Az egész Színi Akadémia dühöngött. Hogy egy előkészítős színpadon legyen és kiírják a nevét! Egy 10 éves körüli kislányt játszottam.- És hogy fogadták ezek a „nagy színészek", Ódry Árpád, Tí­már József... olvasom itt a szereposztást, Major Tamás, Lehotai Ár­pád...- Beleszólok. Szóba se álltak velünk. Be se mehettünk a társal­góba. Volt egy kerek hely, mint egy lépcsőház, úgy hívták, hogy köpködő. Ott ülhettünk csak. És egy közös öltözőben, valahol a padláson, a statiszta öltözőben. Engem hogy fogadtak? Sehogy.- És mikor leszerződött a Vígszínházhoz 15 éves korában?- Nagyon kedvesen. Szerettek, igazán mondhatom. Szeretettel fogadtak, de mondom, én ott nőttem föl a Vígszínházban.- Befejezte az Akadémiát?- Nem, nem jártam tovább, mert leszerződtem. Apukám kér­dezte, „miért nem végzed el az iskolát". Mondom: „apukám, édes, én attól nem leszek tehetségesebb, ha elvégzem. De nem biztos, hogy a Vígszínháznak továbbra is kell egy ilyen naíva." Szóval... HEVESI NAPLÓ 1994. 4. 03

Next

/
Oldalképek
Tartalom