Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

A hölgy belibbent, de a kellékről megfeledkezett. Hosszú szőke haja elütött kosztümétől.

Klára megriadt, de rögvest feltalálta magát. Lebontotta kontyát, sa hajtűkkel a jelmezhez illő figurát formált úgyszólván pillanatok alatt. A résztvevők fergeteges tapssal jutalmazták a rögtönzést.

Aztán jöttek a hízelgő ajánlatok. Várták volna Párizsba, ígértek jól jövedelmező állást is, útja mégis a magyar fővárosba vezetett.-Az igazság az, hogy beleszerettem dr. Emődi Aladárba, abba az ügyvédbe, aki nálam sokkal idősebb volt, majdhogy apám lehetett volna. Mindezt hamar megtudták szüleim, s úgy határoztak, hogy hazarendelnek.

Akkor kesergett, bánkódott, idővel mégis rádöbbent, hogy így volt helyes, hiszen visszatérhetett ahhoz a tudományhoz, amelynek még alapelemeit sem sajátította el, a grafológiához.

E téren is apja kalauzolta. Ő került kapcsolatba Románné Goldziher Klárával, a neves orientalista Goldziher Ignác lányával. Szólt neki Klára sajátos érdeklődéséről.- Hozza el! Akkor is, ha tizennégy éves! Beiratkozhat magániskolámba.

Rokonszenves volt számára a javaslat, de fogalma sem volt arról, hogy most közelített leendő hivatásához.

Hetente kétszer járt a pasaréti lakásra, ahol összegyűlt a többi tanítvány is. Voltak ott idősebbek, fiatalabbak, de kislány csak ő egyedül.- Mindig írásokat mutatott. Keveset beszélt, s az az igazság, hogy sokszor nem is értettem, mit magyarázott. Rendkívül nagyra tartottam felkészültségét, s egyre inkább megbabonázott az általa feltárt világ. Valami sejlett bennem: ezen a területen kell majd munkálkodnom. Egy alkalommal ismét körbejárt a szöveg. A jelenlévők közölték véleményüket. Következtem én. Figyeltem a betűket, az összképet, aztán kivágtam: ennek pajzsmirigy túl4 6

HEVESI NAPLÓ 1994.1.