Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

tengése van. Tanítóm szúrós tekintettel villant rám. Aztán így summázott: a kölyöknek igaza van. Jólesett a méltatás, de arra is rádöbbentem, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozott har­monikus kapcsolatunk. Mintha a riválist érzékelte volna bennem. Ez az eset frissen él emlékezetemben, s a szituációt is termé­szetesnek tartom. Mesterem ugyanis nem tartotta elsődlegesnek az intuíciót, inkább a vizualitás fontosságát hangsúlyozta. En viszont akaratlanul is az előbbire szavaztam. S ha már itt tartunk, akkor hadd indokoljam ezt egy hiteles történettel. Úgy vélem, érdekes, mert segít feltérképezni ezt a sajátos, ezt a nem mindenkiben létező adottságot. Az a bizonyos felismerés egyáltalán nem volt véletlen, hiszen volt egy ilyen betegségben szenvedő osztálytársam, akinek karaktere egyezett az írás szerzőjének mások által már körvona­lazott jellemvonásaival, a hirtelen hangulatváltozásokkal, a sze­szélyességgel, az alkalmi kirobbanásokkal. Persze erre csak utólag jöttem rá. Akkor teljesen ösztönösnek tűnt az a felismerés, amely mögött reális információk sora rejlett. Ezek persze utólagos visszajelzések. Ott csupán figyelt, lesve minden útbaigazító szóra. (Folytatjuk) 4 7 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom