Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)
KOVÁCSNÉ: S ezt hogy értsem? GYULA: (Rezignáltan.) Úgy, hogy mi, uralkodók, olyanok vagyunk, mint a sakkfigurák: csak egy bizonyos lépésforma megengedett a számunkra. Másként lépni, másat cselekednünk nem lehet. Én mint Cézár, a világ ura, az ágyasommá tehetek egy alacsony származású nőt, de ha megszeretem, soha nem tehetem törvényes hitvesemmé. Csak a degenerált uralkodóházak leányai között válogathatok. Ha az államrezon úgy kívánja, feleségül kell vennem az illető hercegnőt akkor is, ha csúf, mint egy majom, és társalogni sem lehet vele, mert ostoba, mint a tök. De ő a feleségem. És a történelem, ez az óriási sakktábla, nem enged kilépnem egy másik valóságba. Megszöknöm nem lehet. KOVÁCSNÉ: (Nyugodt fölénnyel.) Illúzió. Soha nem volt kötelező uralkodni. A trónról le is lehet mondani. Ha ezt szökésnek tekinted, akkor igenis van szökésre mód. GYULA: (Kétségbeesetten.) De hátha más a helyemben elpuskázná a dolgot...? Romlásba vihetné az országot...? KOVÁCSNÉ: (Korbácsként csattan a hangja.) Senki nem pótolhatatlan. Te sem, felséges Cézár. A hatalmat azért nehéz gyakorolni, mert olyan, mintegy hepehupás terület: mindenki eseti ik-botlik rajta. De míg ti azt képzelitek, élettelen tárgyakon, lélek nélküli köveken tiportok, közben a nép, az élő, húsból-vérből, lüktető életekből álló, eleven massza, visszavág. Olykor belétek rúg. Levágja a fejeteket. Hogy megtanuljátok, igenis él! Igenis érez! És ehhez minden joga meg is adatott! GYULA: (Gúnyosan felnevet.) S ezt épp te mondod nekem, Gertrudis királyné?! Te, aki csupán a rokon-jogot ismerted?! KOVÁCSNÉ: (Indulatosan, de méltósággal) Hát épp ezért! Mert én is a tulajdon ostobaságomon és gőgömön buktam el! Ha tudtam volna, mit érez Melinda, mint éreznek az alattvalóim, tán sohase vetemedtem volna bűnpártolásra! 20 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
