Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)
GYULA: (Hűvös közönnyel.) Dehogyisnem. Mondottam volt, királyasszony, hogy csak bábok vagyunk. Ostoba kis bábok, akiket ide-oda tologat az idétlen történelem... LÁSZLÓ: (Ingerülten.) Történelem?! A tulajdon gyávaságunk... az alantas kis vonzalmaink. Ha én nem félek a pápa bosszújától, és nem hányódom a tulajdon bujaságom hálójában, hát nem lettem volna vallásalapító. (Legyint.) Vallás?! Ócska kis önigazolás volt a részemről az egész! Mi köze van mindehhez Istennek?! GABRIELLA: (Csendesen.) Hogy mi? Hát az, hogy megadott nektek minden lehetőséget, hogy önnön vágyaitok, tulajdon szerepeitek szerint élhessetek. S ti rendre visszaéltetek vele... KOVÁCS: (Megrendültén.) Te is, királynőm... GABRIELLA: (Fejét lehajtva.) Igen. Talán én is. Mi mindig, mindnyájan s mindörökké... Nagy csend támad. A jól sikerült játék illúziójából csak nehezen térnek magukhoz a szereplők. Lassan egymásra néznek, majd körbe-körbe tekintgetnek. KOVÁCSNÉ: (Lassan ocsúdik.) Hát ez igazán... te, Gabi, te aztán jó fej vagy, miket tudsz kitalálni... Isteni ez a játék! GABRIELLA: (Csendesen.) Talán nem is igazán játék... Talán ez maga az élet... Ez az igazi, és amit nap mint nap teszünk, az csak illúzió... (Elhallgatnak.) EDIT: Hát ez csuda klassz! (A lemezjátszóhoz lép, s az előre kikészített lemezt felteszi. Carmen dalol rajta. Edit táncol és tátog a zenére, a többiek döbbenten nézik.) GYULA: (Határozott léptekkel a lemezjátszóhoz megy, kikapcsolja. Ingerülten, Edithez.) Neked aztán tökéletes érzéked van... akarom mondani, teljesen érzéketlen vagy mások érzései iránt! EDIT: (Felpaprikázva.) Miért? Ugyan miért? Nem azt beszéltük meg, hogy őszintén azt mondjuk és tesszük, amit gondolunk? HEVESI NAPLÓ 1994. 4. 21
