Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)

KOVÁCSNÉ: (Színlelt ájtatossággal.) És a szerelem egy színjáték. Ámen.

KOVÁCS: (Tréfásan feddi a feleségét.) Micsoda illúzióromboló megnyilvánulásaid vannak.. (Egy székhez vezeti, s leülteti Editet.)

KOVÁCSNÉ: (Kedélyesen.) Én már csak ilyen ünneprontó természetű vagyok. Nem állhatom, ha a kis hétköznapi, piti dolgokat holmi mennyei magaslatokra próbálják cihelni.

GYULA: (Végigméri Katalint.) Ezért állsz olyan vaskosan a valóság talaján.

KOVÁCSNÉ: (Egy mozdulattal felel: süsü.) Ejnye, Gyula fiam, ejnye. Következő fokozat: osztályfőnöki intés. Nőkkel szemtelen- kedni, ráadásul császár létedre... Micsoda bárdolatlanság...

LÁSZLÓ: (Mint Vili. Henrik.) Mielőtt megint marakodni kezdtek, kedves híveim, gondoljatok bele, mennyire méltatlan a szerepetekhez az alantas gondolkodás, a pórias civakodás.

KOVÁCSNÉ: (Hetykén.) Miért? Engem épp veszekedés közben szúrtak szíven, ha nem tudnád, Sire.

EDIT: (Kap az alkalmon, hogy Gyulának visszavágjon.) Gyuláról már nem is beszélve.

GYULA: (Fintorogva.) És ezt pont te mondod nekem... egy cigány rima, aki az aréna mögött fetrengett a porban...?

KOVÁCSNÉ: (Lekezelően.) Trágár beszédért megrovás.

GYULA: (Gúnyosan.) Bocsánat. Megfeledkeztem róla, hogy ez a szó az én koromban még nem is létezett. Hetéra... így megfelel?

EDIT: (Dühösen.) Te csak ne minősítgess engem... vén szadista buzi!

GYULA: (Flegmán.) Hát azért nem egészen... Kérdezd csak meg az itt jelen lévő szépséges királynőt... (Gabriellára céloz, most ránéz.)

16

HEVESI NAPLÓ 1994.4.