Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András trilógiájának újabb darabja
Jegyzetek a Misztériumról, Farkas András verses drámájáról A MISZTÉRIUM Ez a drámai költemény a már előbb megjelent és bemutatott „Mózes" után a trilógia második darabja. Az első részhez hasonlóan most is a középkori misztériumjátékok hangulatát idézi fel a szerző témájával és formájával egyaránt. Ez a mű is majd fél évszázada készült, de mondanivalója minden történelmi korban aktuális. Mi az, ami - a bibliai mondanivalón túl - a ma emberéhez szól? Tulajdonképpen Júdás történetét olvashatjuk: meghasonlását a világgal - és önmagával. Elgondolkozhat rajta az olvasó: mint minden bűn, az árulás is magában hordja büntetését. Az előszóban a szerző megállapítja, hogy Júdás bonyolult egyéniség. Ezt igazolja az a tény is, hogy a számos irodalmi alkotás, amelyikben szerepel, más és más egyéniségnek mutatja be. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Klopstock és Ibsen szerint Júdás csak azért árulja el Jézust, hogy rákényszerítse őt, szálljon szembe földi ellenségeivel. - Graves hősként mutatja be; akinek árulásával csak az a célja, hogy segítse Jézust küldetése teljesítésében. - Bulgakov szerint viszont a zsidó főtanács besúgó ügynöke, és mint ilyen jelenti fel Jézust. Hogyan állítja elénk ez a misztérium Júdást? Jézus és apostolai mellett ő a földi realitás képviselője. A Jézus által megjósolt hatalmat csak földi hatalomként tudja elképzelni, a hatalomhoz pedig pénz kell és fegyver kell. Erre irányítja figyelmünket a szerző már az előszóban: „O kezelte a kis gyülekezet pénzét, ő tárgyalt különféle kapcsolatokkal, ő volt - mai szóval - a menedzser. Fegyvervásárlás is fűződik nevéhez". - Amikor csalódottan meg kellett végül is értenie, hogy Jézus országa, „nem e világról való", 3 4 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
