Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András trilógiájának újabb darabja
egyszerűen tárgyalni kezdett a főpapokkal, hogy azoktól szerezze meg az áhított földi hatalmat. Júdásnak már színre lépése is figyelemre méltó és jellemző. Jézus Lázár házában időzik, mikor felkeresik többen, akik tanítását hallani akarják. Jézus magasztos gondolatokkal tanítgatja az egybegyűlteket, s mikor azok nem értik tanítását, az ismert mustármag-hasonlattal világítja meg mondanivalóját. Mivel szavai megnyerték hallgatóságát, úgy gondolják: pénzt gyűjtenek Jézusnak, „hogy mások is meghallgassák szelíd szavát". Versengve rakják a pénzt az asztalra. Ekkor lép elő Júdás: odalép, - és összeszedi a pénzt. Megjelenik Mária Magdolna. Megkeni Jézus lábát illatos olajjal. A tömeg zúgolódik, hogy bűnös nő létére Jézushoz mer közelíteni, s Jézus még el is fogadja áldozatát. De Júdásnak nem az esik zokon, hogy aki az áldozatot hozza, bűnös, hiszen így szól: „A drága, illatos kenet,/Amit lábadra zúdított, / Háromszáz tízest is megér. / Mondd, mennyi jó, hívő szegény / Kaphatna ebből enni még?"- Majd újra csak az elpazarolt pénzt bánja: „...Hazug, hamis hírét viszik, / Hogy táncosnő térdelt eléd, / És arra költött ezreket, / Hogy bánatát eléd tegye Júdás véleménye már ekkor elkülönül a többi apostolokétól, hiszen azok megértik, azaz inkább csak elfogadják Jézus megítélését Mária Magdolnáról. Páter így szól: „Tudod, Uram,/ítéleted ítéletünk." Júdás is meg kívánja érteni Jézust, de őt csak a földi valóság érdekli: „Bánom, hogy félig értelek, / De földi ésszel értem ezt..."- Ez a gondolkozásmód teljes ellentétben áll Jézus szavaival: „Nem földi perc, nem földi ész, / nem testi vágy, nem földi hit, / Csak Isten méri meg nekem, / Minő úton hová megyek Júdás kétkedő magatartását Lázár azzal magyarázza, amit a mű további részében sem téveszthetünk szemünk elől: „Júdás ember, 3 5 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
