Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Lőkös Péter: Két középkori német kéziratról
kát a Bécsi Egyetem Teológiai Fakultásán. Ez arra vall, hogy Bischoff igen elismert teológus volt, ugyanis a bécsi universitas nem engedett akárkit a katedrára. 1404 és 1406 között írt prédikációgyűjteményét mindössze hét kézirat őrizte még, ezek közül ma négy Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban és a Skót-kolostor könyvtárában, kettő az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban, egy pedig a klagenfurti Püspöki Levéltárban található. Minthogy a klagenfurti kézirat nem a teljes prédikációgyűjteményt, hanem csak a nagyböjti beszédeket tartalmazza, a teljes gyűjtemény a világon csak két helyen, Bécsben és Egerben van meg. A teljes egyházi évet átfogó de tempore, azaz az egyes vasár- és ünnepnapokhoz kapcsolódó prédikációkkal Bischoff szándéka az volt, hogy beszédmintákat készítsen papok számára, mert - mint az a prédikációkhoz írt prológusból kiderül - igen károsnak találta a papság egy jelentős részének retorikai gyakorlatlanságát. Johannes Bischoff tevékenysége szorosan kötődik annak a körnek az irodalmi tevékenységéhez, amelyet a bécsi egyetemen működő Heinrich von Langenstein és tanítványai (például Nikolaus von Dinkelsbühl) a népnyelvű teológiai irodalom területén a 14. század második és a 15. század első felében kifejtettek. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy Nikolaus von Dinkelsbühl több latin nyelvű munkája megtalálható az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban, az egyik épp abban a kéziratban, amelyben a már említett egyházi színjátékok is találhatók.) A másik kézirat, amely mindenképpen figyelmet érdemel, a B. X. 46. jelzetű imakönyv (Andachtsbuch), amelynek pontos keletkezési idejét is ismerjük: 1423. A161 lap terjedelmű kódex imákat, zsoltár- fordításokat és zsoltárátköltéseket tartalmaz. Az imakönyv azért jelentős, mert olyan imák szövegét is tartalmazza, amelyeket Johannes von Neumarkt fordított németre. Johannes von Neumarkt (Johannes de Novoforo, Jan ze Stredy) a 74 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
