Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Lőkös Péter: Két középkori német kéziratról

['A Miatyánk és az Üdvözlégy magyarázata'] című katekétikai művét. A harmadik, gyakran emlegetett darab a B. X. 47. jelzetű kézirat, amelyben a 14. századi ferences szerzetes, Marquard von Lindau Tíz- parancsolathoz írott magyarázata található. Marquard, a 14. század egyik legjelentősebb német egyházi írója, közel harminc német és latin nyelvű teológiai értekezést és prédikációt írt. Legfontosabb műve a dialógus formában íródott Dekalogerklärung ('A Tízparancsolat magyarázata').

A könyvtár értékes ritkaságaként szokták még említeni a P. IV. 45 (-E.) jelzetű kódexet is. Ebben található ugyanis Valerius Maximus Tiberius császárnak ajánlott Factorum etdictorum memorabilium libri ('Nevezetes tettek és mondások') című exemplumgyűjteményének német fordítása, amely Heinrich von Mügein munkája. Heinrich hosszabb időt töltött IV. Károly (1347-1378) prágai udvarában, a magyar olvasó számára személye azért is érdekes, mert Ungarnchronik ('A magyarok krónikája') címmel megírta a magyar nép történetét az özönvíztől 1333-ig, s e krónika egyik változatát Nagy Lajos királyunknak ajánlotta. A könyvtár további két igen becses darabja, az Ulrich von Türheim és Wolfram von Eschenbach illetve a Hartmann von Aue műveit tartalmazó két kézirat 1950-ben sajnos nyomtalanul eltűnt.

Az említett kódexen kívül azonban van még a könyvtár állományában több olyan kódex, amelyekről viszonylag ritkán vagy egyáltalán nem esik szó, s amelyek véleményünk szerint több figyelmet érdemelnének az eddiginél. Ezúttal kettőről szeretnénk röviden szólni.

Az egyik a 15. század közepén keletkezett, C. I. 2-3. jelzetű késirat Johannes Bischoff prédikációit tartalmazza. A 14-15. század fordulóján élt szerző minorita szerzetes, Ausztriai Vilmos herceg (1395- 1406) udvari prédikátora volt. Ő a késő középkori osztrák prédikációirodalom egyik legjelentősebb alakja. Egy korabeli irat megemlíti, hogy Johannes Episkop. Ord. Min. (aki a szakemberek szerint nem más, mint Johannes Bischoff) 1399 körül Boethiusról tartott előadásoHEVESI NAPLÓ 1994. 3.

73