Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: A csavargó
került sor. Cinot, akit telefonon értesítettek, a díva húga, hozta le a szállodából. A fiú még sápadtabb volt, mint máskor, de ragaszkodott hozzá, hogy még egyszer megnézhesse nevelőszüleit. A rendőrök felfedték a halottak fejét, a hozzátartozóknak jegyzőkönyvbe kellett mondaniuk a felismerés tényét. Hat tetem volt kiterítve egymás mellé: a színésznő, az impresszárió, a rendőrtiszt, a sógornője, a festő barátja és a festő felesége. Gino lassan végiglépdelt a merev testek előtt és tétován megállt a sor végén. Alaposan szemügyre vette a négy idegen arcot, és halkan, olyan halkan, hogy csak ő maga hallotta, azt kérdezte: - Ezek miért?... A csavargót nem találták sem a halottak, sem az élők között. Nem is nagyon keresték. Ginot kivéve nem is igen emlékeztek rá. 3 3 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
