Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
gosan közérthetően, egyértelműen körvonalazza hivatásának lényegét, munkamódszerének jellegét. „Azok, akik egyértelmű, mindenkor, mindenkire érvényes „törvényszerűségek" feltárását kívánják a grafológiától, azt, hogy valóságos kódkulcsot adjunk, hogy az egyes betű dőlésszöge, közei, vonal- vezetése (ductus) milyen pszichikai,jellembeli tulajdonságoknak felel meg, alapjában tévedtek. Ahogy nincs két egyforma falevél, úgy nincs két egyforma ember sem: világos tehát, hogy ugyanaz az ingerület másképpen fog tükröződni például egy szangvinikus, s egy melankolikus alkatú egyén írásában. Hiszen a benyomások mind az alkaton átszűrve jelennek meg, jelentkezhetnek, nemcsak az arcvonásokban, hanem a pszichikai megnyilvánulások áttételesebb formájában is írásban is. Most mindegy, hogy az ókori klasszikus négy alkattípust (szangvinikus, kolerikus, flegmatikus, melankolikus) vesszük-e alapul, vagy az új orvosalkattant (ciklotim, skizoid, illetve aszténiás atléta, pikni- kus); a lényeg az , hogy ugyanaz a benyomás alkatonként más-más formában jelentkezik: A melankolikus nem robban úgy egy bántó szóra, mint a szangvinikus, s elpirulni sem pirul el mindenki egyformán egy obszcén képre vagy kifejezésre. A pszichofizikai korrelációt régóta ismeri a pszichológia, de azt is, hogy a megfelelés nem egyértelmű, s nem kivétel nélküli. Hogy lenne ez a grafológiában? De még az alkati különbségeknél maradva: vajon egy betegség egyforma tünetekkel, s lefolyással jelentkezik minden egyénben? Egyáltalán nem: alkatok, szervezetek szerint változik, s az a jó diagnoszta, aki nem egy tünetet tekint csak, nem egyetlen jelet, hanem az egész tünetcsoportot, az adott alkat egységében: így juthat csak helyes eredményre. S itt van a grafológia kulcsa is; mert az volna a tudománytalanság: egységes kódfejtést adni minden betűformálásra, dőlésszögre, vonalvezetésre. Ez képtelenség: az alkatok, egyéniségek minden esetben modulálják a tipizálható vonásokat. S csak az ér el, csak az érhet el eredményeket a grafológiában, aki az alkatot, az egész személyiséget isHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 33
