Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Aravári Heintz Pál versei
erre a népre, amely másolta a mások öntudatát, és igyekezett azokhoz képest is az ideológiát túlteljesíteni. Ott, lenn, egészen mélyen, a megalázottság és a kirekesztettség állapotában, éveiben, évtizedeiben, a testi, lelki kivérzés, átalakulás otrombaságai, kínjai közben is a belső ritmusra hallgatott, azokra a szavakra, amik akaratlanul, és — ez benne az igazi szépség — valahonnan megérkezve dallammá, zenélő egységgé tömörültek. Mert a lélek nem alszik ki. A lélek elvégzi a magáét, akármilyen megcsa- patások érik is. Kivallja magát, a ráérzést a világra, a mikro- és makro- kozmosz rendjére. Mert az érzékeny, találékony, az „arra" született ember nem veszítheti el a megéléshez szüksége hitét. Addig-addig edzi akaratát, gyakorolja belső és külső készségeit, míg akárcsak néhány percre is beáll a rend, a nyugalom, a béke, a teremtés állapota, amikor le tudja jegyezni, le kell írnia azt a néhány sort, strófát, gondolatot, amiben tovább akarja menteni a múlandó élet értékeit. Azért tartottam szükségesnek mindezt rögzíteni, mert itt nem olyan emberrel állunk szemben, aki a gimnáziumban jól értesült a poétika rejtelmeiről, találkozott Vergiliusszal, Horatiusszal, Berzsenyivel, Csokonaival, Petőfivel, Arannyal, Adyval és a világirodalom nagyjai- val, Goethével az élen. Ezek hatása alatt érzett késztetést. Utánozni? Heintz egyénien, a maga emberi felkészültsége, megélése, gondolat- világa szerint közelít témáihoz, amik az ő életének részei. Úgy teszi azokat a lelki napló tartalmává, hogy a zene, az a bizonyos, mára a magyar irodalomból jóformán szinte hiányzó verszene adja a ruháját mindannak, amit velünk közölni akar. Csak sejtjük, mekkora sűrűségű, szárnyalású lett volna ez a költészet, ha nem rabolta volna el a szellemi és lelki energiák nagy részét az értelmetlen koptatás, az ostoba viaskodás az élettel. A fennmaradásért vívott küzdelem. Végigrobotolta az életet, pedig adottságai, tehetsége okán mást érdemelt volna, és ő mégis himnikus magasságokba tud emelkedni, pergő daktilu- sai, hexamaterei, feszes gondolatritmusai által megteremtve azt a vi24 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
