Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Aravári Heintz Pál versei

„Tisztelettel jelentem"

Alig hetven oldalon sorakoznak példás rendben Aradvári Heintz Pál versei egy olyan kötetben, amely véletlenül, baráti szívesség folytán jutott el hozzám. A név teljesen ismeretlen a hazai irodalmi tudatban. A kiadó ajánlási szövege a hátoldalon adja is indokát. Heintz Pál 1927-ben született, a Budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizik 1945-ben, értelmiségi családból származik. Szerzetesi nevelés, tehát magyar-latin-német szakra megy a Pázmányra, onnan a váci teológiára, ahol 1950-ig tartózkodik. A második pályamódosítás családi és politikai okok miatt történik, így lesz belőle segédmunkás a kőművesek mellett. — Ezt kibírta a „demokrácia"; kubikus, rakodó. Végül megrázza magák, nekilát az elektromos szakmának, végez a Kandó Kálmánról elnevezett technikumon. Nyugdíjazásáig műszergyárban dolgozik. Most két felnőtt gyermek édesapja, verseiből tudjuk, hogy örülhet unokáinak is.

Heintz Pál curriculuma akár hegyes tollal írt vádirat is lehetne a történelem és a lezajlott diktatúra ellen. Ez a fizikai foglalkozásba be- kényszerített szellemi ember azonban nem vádol senkit. Még csak nem is panaszkodik. Amit leír, élete szépsége és tartalma. Amikor az élet értelméről — igencsak közvetetten — elmélkedik, magasba csap a megszólalni kívánó hang, lendületét nem töri meg semmi. A láng udvara és heve tiszta, hangzásnak is, képnek is hibátlan. Mert ez az ember ép füllel, természetes, egészséges belső hallással kiséri, követi meg a valóságot. A gondokat, amik rászakadtak, a helyzetek, amikbe belekényszerítették, amikből kitörni semmiféle praktikával nem lehetett, mert a kegyetlen dőzsölés egy olyan politikai hatalmat ültetett

HEVESI NARLÓ 1994. 3.

23