Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: A csavargó
VÍZ LÁSZLÓ A csavargó „Az esetlegességek végtelen sorozatában az esélyeket - néha - útmutatás előzi meg..." (MáraiS.: Napló 1958-1967) „Folyó év augusztus 15-én a Sirmionéból a Ríva di Garda felé haladó Santa Barbara sétahajó Portese mólójától mintegy 8 km távolságban - ismeretlen körülmények között - elsüllyedt. A katasztrófa okainak kivizsgálása folyik..." (La Voce déllé Alpi) Mint egy szunnyadó hattyú, úgy imbolygóit a hajó fehér teste a móló mellett. Mögötte a tengernek látszó tó; párás kéksége lomhán hevert a hegyek forró ölelésében. Rekkenő hőség volt. Az égről lezúduló napsütés minden tárgyat és minden színt aranysárga fedőzománccal vont be. A hosszú mólón, a vár körül meg a sátrak között izzadó sokadalom nyüzsgött. Váratlanul kettőt nyögött az orrhangon megszólaló hajókürt. A hajóhíd végében, a korlát kinyitott ajtajában matrózok helyezkedtek el; megkezdődött a beszállás. Az utasok - nyaralók, kisemberek, unokákat kísérő nyugdíjas házaspárok, szolid értelmiségiek és elegáns polgárok - arcukat törölgetve vonszolták magukat a hajóállomás felé. Igazi ferragostói idő. A festő egyenesen a hátsó fedélzetre vezette a családját és régi barátját, hogy gyönyörködhessenek majd a hajócsavartól felkorbácsolt vízben. A fiatal autószerelő-kezében bömbölő táskarádió - a büfé iránt érdeklődött; ifjú hölgye - fodrásztanuló az S.-i szalonban - fagylaltot kívánt. A rózsaszín szalmakalapot viselő HEVESI NAPLÓ 1994.1.
