Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
csatolja, s annak végleges jóváhagyását kéri. A jóváhagyó bulla két nappal halála előtt érkezik meg. Ezzel befejezte, amire hivatva érezte magát. Halálos ágyánál találkozik életútjának kezdete és vége: hárman térdelnek ott Ferenc első társai közül, kik 42 évvel ezelőtt tanúi voltak annak, amikor a Szent levágta haját a Porziuncola oltáránál. Teste, mely több mint 700 éve dacol az enyészettel, Assisiben, a róla elnevezett bazilika kriptájában nyugszik. A puritán egyszerűségű templomból lépcsők vezetnek le a félhomályos helységbe. Körfolyosó fut egy központi építmény körül, legtávolabbi pontján széles üvegablak világít. Az ablak túlsó oldalán, tágas üvegkoporsóban nyugszik a Szent drágakövekkel kirakott rózsaszín selyem derékaljon. .Fekete-fehér rendi ruha fedi, feje körül arany glória. Összekulcsolt kezei, sovány, barnára szikkadt arca tökéletesen ép. Arca az olyan ember vonásait őrzi, aki mindig is messzire nézett, most pedig már túllát mindenen. Az üvegkoporsót fény veszi körül, és friss virágokkal teli vázák. A zarándok valami furcsát érez: mintha ezen a helyen nem érvényesülne az idő mindent legyűrő hatalma. Vajon hányszor mállott porrá a ruha ezen a nem romló testen? Kifelé jövet vesszük észre a lépcsőt, mely felvezet a kripta közepét elfoglaló építményre. Felmegyünk, s a vasrács-ajtó mögött egyetlen kőből vájt lapos sírhelyet találunk; olyan, mint egy sziklába faragott teknő. Az az első sírhely, amelyben ép tetemét feltalálták. A bazilikából kilépve szemünkbe vág az éles tavaszi napfény. A kék égről csorgó aranyban úszik minden: a tér, a fák, a házak, az emberek. Olyan a világ most, mint egy álom. Víz László 22 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
